Kíváncsi Túrázó

A telkibányai kopjafás temető

2019. október 31. - Indulj el egy úton

img_9863.JPG

Telkibánya a Zemplén nagy múltú települése, történelmi és természeti kincsek sokasága miatt vonzó turisztikai célpont, ahol valaha jelentős mennyiségű aranyat és ezüstöt bányásztak. Aki erre a vidékre látogat, az a településen sok nevezetességet talál, ezek egyike a kopjafás temető.

A Templom-dombon épült a református templom, ami a középkorban vártemplom volt. Zsigmond király idején Telkibánya gazdag bányaváros volt és a védelmére itt építettek kettős sánccal körülvett várat, melyet a 15. század közepén a husziták romboltak le. 

A templom körül található a temető, melynek különlegességét az oszlopos, rovásos kopjafák adják. "Beszélő" fejfaként is szokták jellemezni, mert szöveg rávésése nélkül is meg lehet állapítani az elhunyt korát, nemét, külső kinézetét, gyermekei számát. Ez az archaikus kifejezésmód abból a korból származik, amikor még nem volt általános az írásbeliség elterjedése. 

A vízszintes és függőleges rovátkákkal az elhunyt életkorát jelölték. Egy vízszintes hosszú sor egy évtizedet jelentett. A kopjafa alsó részén tüntették fel a gyerekek számát. A kopjafák díszítőelemei az ősi halottkultuszra utalnak. A rozettás, forgó rózsához hasonló díszítéseket - melyek még a pogány korból eredő szimbólumok - egyszerűen körzővel készítették. Ez egyben az örök körforgást is jelképezi.

A kopjafákat tölgyfából készítették és egyszer kezelték le, mielőtt a sírhoz elhelyezték. Egy kopjafa általában két emberöltőt szolgált ki, azután elenyészett - úgy, mint ahogyan elporladt ennyi idő alatt az ott eltemetett ember is, így a dédunokáknak már nem volt a síremlékkel gondjuk, feladatuk, így a sírhely felszabadult. 

Ez egy számomra nagyon szimpatikus gondolkodás, sokkal természetesebb ez a fajta emlékezés, mint a manapság elterjedt műanyag temetőkultusz. Ma már általános jelenség, hogy az utódok az ország, a világ legkülönbözőbb részein élnek, nemhogy a harmadik, de a második generáció is nehezen tudja az elődei sírjait felkeresni, gondozni. 

img_9854.JPGOszlopos, rovásos kopjafákimg_9889.JPGErdős ligetes környezetben, háttérben a Zemplén hegyei.img_9848.JPGA Templom-dombon a vártemplom, körülötte a temető, melyben még nagyon sok régi kopjafa maradt meg. img_9895.JPGKopjafák naplementébenimg_9833.JPGHázaspár síremléke a háztetőre emlékeztető tetejű kopjafa.img_9911_1.JPGA kopjafák formáinak jelentéseimg_9835.JPGEgy legény kopjafájaimg_9826.JPGAz életkor jelölése - egy vízszintes sor egy évtizedet jelent.img_9878.JPGHázaspár kopjafája az életvirág szimbólumokkal.img_9884.JPGHázaspár kopjafája, a kehely ritkábban jelenik meg díszítésként.
img_9839.JPGSzépen "rajzolt" betűkimg_9842.JPGA legalsó sor a gyermekek számát jelölte.img_9844.JPGAsszonysírok kopjafájánál: hátramutató csúcs azt jelképezi, hogy a férjhezmenetel után kontyot viseltek a nők.img_9847.JPGEgyedülálló férfi síremlékeimg_9849_2.JPGA kopjafák idővel elenyésznek, jelzik, hogy nekünk, embereknek is ez a sorsunk: íme, por és hamu vagyunk /"isȧ, por ës homou vogymuk" - Halotti beszéd/img_9866_1.JPGA természet teszi a dolgát: tölcsérzuzmók a régi kopjafákon.img_9870.JPGMohák és zuzmók segítenek a természet körforgását megteremteni.img_9880_1.JPGÁldás poraikra!img_9897.JPGVan, ahol már nem látszik a felirat.img_9872.JPG"Valahol egy sírhalom leszegényedett nagyon.
Szomorúan arra gondol, hány embernek
adott otthont fiatalon.

Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat,
Élünk és meghalunk, hát kívánj szép álmokat." 

Illés - Bródy: Élünk és meghalunk

Különleges a hangulata ennek a régi temetőnek. Mi egy október közepi zempléni túra után néztük meg a temetőt, a nap levezetéseként. A lemenő nap fényében különösen megkapó volt a kopjafás temető látványa. Szép - bár ezt a jelzőt ritkán szoktuk temetőkkel kapcsolatban használni -, békességet, nyugalmat áraszt, gyönyörű fás, ligetes környezetben van, a Zemplén hegyei ölelik köröl. Érdemes itt sétálgatni és elnézegetni a kopjafák jelzéseit, eltöprengeni, hogy akik itt nyugszanak, vajon milyen életút után alusszák itt örök álmukat. Mennyi öröm és mennyi bánat lehetett az életükben, melyikből jutott a több?


"Engem az erdő véd s szeret,
utaimon erdők kísértek:
bükkök, gyertyánok, égerek,
tölgyek. Fenyők is. Égig értek.
Most is, hogy visszagondolok
hajdani erdeim sorára,
a hegy felől gyönyörűen
zúg bükkös erdőnk orgonája.
S ha majd mélyebbre költözöm,
érzéstelen rommá omoltan,
egy hang közelről súgja még:
Én is az erdő fája voltam."

Áprily Lajos: Szeret az erdő

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kivancsiturazo.blog.hu/api/trackback/id/tr9715272480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.