Kíváncsi Túrázó

Bezzeg a hód nem fázik!

2018. december 06. - Indulj el egy úton

December első napján didergetős mínuszokat mutatott a hőmérő. 

Ez persze az Ipoly folyóban ücsörgő hódot egy cseppet sem zavarta, nyugodtan ebédelt a hideg vízben ülve, majd úszott is egy jót, hogy a délutáni testmozgása is meglegyen.

Bezzeg ő nem fázik! - fakadt ki a férjem aki fogvacogva állt az Ipoly partján, miközben álmélkodva nézte velem együtt a hódot. Az állatka sokáig nem vett észre minket, nagy élmény volt így figyelni őt. Aztán, amikor ránk pillantott, olyan hirtelen szaltózott egy hatalmasat a vízben, akkorát csobbant, hogy csak ámultunk.

Már emiatt a ritka élmény miatt is érdemes volt végigjárni a Dejtár közelében található Páskom-legelő tanösvényt, amely a dejtári templomtól az Ipoly egyik holtágáig vezet. 

Persze ezenkívül még sok érdekességet láthat, aki idelátogat, a látnivalók jobb megértését 6 db tájékoztató tábla is segíti.  A tanösvényen lévő toronyból az Ipoly-völgy legnagyobb nádasának madárvilágát figyelhetjük meg. img_2885_masolata_2.JPGEurázsiai hód az Ipoly folyóban

Ez a nagytestű vízi rágcsáló - a prémje és a húsa miatti nagymértékű vadászata következményeként - az 1800-as években teljesen eltűnt a hazai vizes élőhelyekről. A kipusztulásához az is hozzájárult, hogy a hódok ivarszerveiből nyerték ki a hódpézsmát, amit parfümökben, illatosítókban használtak. Vízálló prémjéből csizmát, kucsmát készítettek. Ami még hozzájárult a kipusztulásukhoz, az az volt, hogy a katolikus egyház az 1500-as években megengedte a böjti időszakban is a hódhús evését, abból a téves nézetből kiindulva, hogy a hód halat eszik, a hal pedig böjtös étel. Az utolsó hódot hazánkban 1858-ban észlelték, de egész Európában is összesen mintegy 1000 egyed maradt fenn. Magyarországi visszatelepítése 1996-ban kezdődött el a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Gemencen, ahol 32 példányt bocsátottak szabadon. Később még a Hanságban, a Tiszánál és a Dráva mellett is engedtek szabadon hódokat - összesen 234 példányt -, hogy gazdagítsák a hazai élővilágot. Mostanra a számuk körülbelül 900 egyedre tehető. img_2876_masolata_2.JPGA hód, ebéd közben

A hódok jelenlétét egyre gyakrabban látom az Ipoly mentén, ugyanis a metszőfogaik folyamatos növekedése miatt rendszeresen rágniuk kell, emiatt rágják meg a folyópartok melletti fák törzseit. Egyébként növényevők: lágyszárú növények, levelek, fakéreg szerepel az étlapjukon. Kanadai rokonával ellentétben nem épít hódvárat, hanem a folyó medrének falában alakítja ki a járatait. 

A hód azért sem fázik a hideg vízben, mert a bundája vízálló, ezt a testén lévő két szagmirigynek köszönheti. Az orrát és a füleit bőrlebennyel tudja lezárni, kiváló úszótudományának oka pedig a lábujjai között lévő, a vízimadarakéhoz hasonló úszóhártya.

A hód jelenlétének mindenképpen örülhetünk, mivel csak tiszta vízben él, tehát ahol a jelenlétét tapasztaljuk, az a vizeink tisztaságának a javulását is jelenti. Védett állat, eszmei értéke: 50.000,- Ft.img_2741.JPGA madármegfigyelő toronyimg_2653_1.JPGA tanösvényt keresztezi a vasútvonal. rajta a jellegzetes Bzmot, a "Piroska" vonat közlekedik.img_2701.JPGA legelő 

Az Ipoly-völgy különlegessége, hogy ezen a viszonylag kis területen a lápoktól a pusztai gyepekig sokféle növénytársulás megtalálható, látható itt a zárt homokpuszta gyep, mely az Ipoly-hordta, szél formálta homokdombokon alakult ki. Tavasszal és nyáron persze sokkal látványosabb a terület a sok virágzó növény, mint pl. a fekete kökörcsin, a magyar szegfű, kakukkfű, mezei zsálya miatt, de még ilyen zord időben is találunk itt a területre jellemző növényeket.img_2649.JPGLegelő jószágok a kis csapáson

A "csapás" szó eredete a marhalegeltetéssel függ össze. Az itt élő palócok évszázadokon keresztül a külterjes legeltetést alkalmazták. Dejtáron 1938-ban több, mint 800, 1945-ben pedig 1500 szarvasmarhát tartottak nyilván. Manapság ennyit nem találunk itt, de néhány gazdálkodó most is folytatja a hagyományokat.img_2922.JPG"Madárfa"

Hihetetlenül sok madár röpködött hatalmas csapatokban előttünk, időnként leszállva a fák ágaira, majd a közeledtünkre ismét felrepültek és távolabb telepedtek le. A réten és a legelőn lévő bokrok terméseit, a sok magvas gyomnövényt eszegették.img_2675.JPGA mezei verebek mellett jobb oldalon fölül egy hím, középen egy tojó zöldike ül az ágakon.img_2937_2.JPGA tengelicek is elfoglaltak egy fát.

img_2706_1.JPGGalagonya - hatalmas bokrok vannak a réten.img_2710.JPGGalagonya, mint tudjuk, őszi éjjel izzik....img_2718.JPGA tájékoztató tábla szerint itt kellett volna levennünk a cipőnket és gyalogosan továbbmenni. Hűűű, ezt most kihagytuk! :)img_2729.JPGA tanösvényen, a madármegfigyelő torony felé.img_2738.JPGA távolban egy szürke gém is didergett.img_2761.JPGEbéd a rét közepén, -6 fokban a forró tea nagyon jólesik. img_2756.JPGPoroshátú gilisztalégy - a torony tartóoszlopán volt megdermedve.img_2778.JPGA madármegfigyelő toronyból tavasztól őszig sok madarat lehet megfigyelni, többek között barna rétihéját, tövisszúró gébicset, nagy kócsagot, szürke gémet, vörös gémet, bölömbikát, nádirigót, tőkés récét. El is határoztuk, hogy ide tavasszal mindenképpen visszajövünk.img_2790_1.JPGBagolyköpet

A torony legfelső szintjének lépcsőfokain a baglyok jelenlétének érdekes bizonyítékait találtuk. Rengeteg bagyolyköpet volt itt.  A baglyok életében jártasabb ismerőseim szerint ez macskabagolytól származik, ugyanis a macskabagolynál van jellemzően ez a fényes szürkés árnyalat és ennél a fajnál az egyik vége a köpetnek mindig ilyen megnyúlt. /Köpet: a megemésztetlen, kiöklendezett táplálék, többnyire szőr, és csontok./img_2781_1.JPGAz Ipoly-völgy legnagyobb kiterjedésű nádasa a toronyból nézve. Sok védett madárnak nyújt fészkelő- és táplálkozóhelyet. 

A tanösvényen haladva még ilyen zord időben is találtam érdekes növényeket.img_2764.JPGVajszínű ördögszemimg_2767.JPGCickafarkimg_2804.JPGJégkristályokkal ékesítveimg_2809.JPGTörékeny fűz és galagonya
img_2832.JPGSzamárkenyérimg_2946.JPGErdei mácsonya, amikor violinkulcsot rajzol

img_2839.JPGA tanösvényen, útban az Ipoly holtága felé.img_2840.JPGNyáron itt nagyon kellemes lehet megpihenni.

img_2843.JPGAz út mindkét oldalán hatalmas galagonyaerdők vannak.

Ott, ahol megszűnik a legeltetés, megjelennek a cserjék, a galagonya, a kökény, a vadrózsa. Ezek a tüskés bokros részek sok madárnak nyújtanak biztonságos fészkelőhelyet. Tengelicek, fülemülék, gébicsek, rigók nevelik itt a fiókáikat.

img_2847.JPGAz árvízvédelmi töltés túloldalán látható az utolsó tájékoztató tábla.img_2852.JPGAz Ipoly holtága már befagyott. 

Az 1960-as években az ármentesítés érdekében Dejtár mellett is szabályozták az Ipolyt. Levágták a sok kanyarulatot, ezzel a víz útját lerövidítették, a lefolyását meggyorsították. A lerövidített, zsilipekkel szabályozott folyót gátak közé szorították, de így a kívül rekedt területeket megfosztották a rendszeres vízutánpótlástól, lecsökkent az árterület nagysága. Az itt megmaradt holtágnál még láthatjuk a régi növénytársulásokat.img_2891.JPGKözönséges bojtorján termése img_2886.JPGA szabályozott Ipoly - a hód ezen a szakaszon úszkált.img_2900_2.JPGA folyó mellett még így az ősz vége felé is látszik, hogy milyen dús a növényzet. Itt sok állat talál életteret, kap menedéket.img_2897.JPGBetyárkóró terméseimg_2722.JPGMezei iringó

img_2811.JPGKözönséges bábakalácsimg_2856.JPGSelyemkóró, vagy más néven vaddohány termése - tudom, hogy irtandó invazív növény, de én kedvelem az érdekes termése miatt.img_2920.JPGVisszafelé a tanösvényen, a távolban a dejtári templom, ahonnan a túránkat elkezdtük. Már csak 3 km-t kell gyalogolni, hogy beérjünk a faluba.img_2752.JPGA tanösvény térképe.

A tanösvény 3 km hosszú, oda-vissza tehát 6 km-t gyalogolhatunk, mindezt télen kristálytiszta levegőn. Öltözzünk rétegesen és feltétlenül vigyünk magunkkal termoszban forró teát és kávét.img_2747.JPGAz Ipoly mentén sok a látnivaló, több túraútvonalat is választhatunk.

Aki erre a természeti értékekben gazdag, nagy múltú történelmi vidékre látogat, az összekötheti a tanösvény megtekintését Drégely várának  a meglátogatásával. Szondy György - Drégely várának hős várkapitánya - a néphagyomány szerint Dejtáron született. 

Megközelítés: Autóval Budapestről 85 km. Legegyszerűbb, ha a 2-es főúton elmegyünk Nagyoroszi községig, majd ott  Dejtár felé lekanyarodunk. Vonattal a Nyugati pályaudvarról indulhatunk és Vácon átszállva érkezünk meg a dejtári vasútállomásra.

Mindenkinek jó túrázást, sok természeti élményt kívánok! 

Forrás: wwf.hu, wikipédia

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kivancsiturazo.blog.hu/api/trackback/id/tr6414408336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hegge Balázs 2018.12.07. 07:55:56

900Db összesen? Hol? A Szigetközben legalább a duplája van. Nagyon túl van szaporodva. Irdatlan erdő írtást végeznek a vizek mellett.

Kíváncsi Túrázó 2018.12.07. 08:45:25

@Hegge Balázs: Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat! :)
A hódok száma csak egy becsült adat. Biztosan szükséges lenne egy friss monitoringozásra.
A hódok sorsa szerintem tipikus példája annak, hogy milyen az, amikor az ember durván - csak a saját érdekeit nézve - avatkozik be a természet egyensúlyába. A hódokat az ember irtotta ki. A hódnak volt - van - természetes ellensége is, a farkas és a medve, nos ezekből sincs sok mostanság hazánkban, köszönhetően szintén az ember tevékenységének. Egyébként a farkas már visszatelepült, a Bükkben erre már van sok bizonyíték. Medvéket én is láttam már az északi országhatártól alig 60 km-re.
Egyébként nem tekinthetünk úgy az állatokra, hogy ez a példány hasznos az embereknek, amaz pedig káros. :) Persze, én is sajnálom azokat a folyópart menti fákat, amelyet a hódok körberágnak és elpusztulnak. Láttam fotókat is, ahol sorban tettek tönkre fákat, ez persze szomorú látvány. A hód nem távolodik el messzebbre a folyók, patakok szélétől 10-15 méterre, ha ezt a gazdálkodók figyelembe veszik, akkor békésebb lesz az együttélés.
Tegnap az Ipoly egy másik szakaszánál jártam és a vízben 2 hód játszadozott - kívánom, hogy egyszer mindenkinek legyen része egy ilyen jelenetnek a megpillantásában és akkor biztosan megkedveli ezeket az állatokat! :)

Hegge Balázs 2018.12.07. 15:33:37

@Kíváncsi Túrázó: Na én se azt mondom hogy irtsuk ki őket :) Semmi bajom velük eltekintve attól hogy a frászt hozza rám sokszor ,mikor vaksötétben lopakodunk a csónakkal, őkelme meg beleugrik a vízbe. (Nem rapsickodunk, harcsára pergetünk)

Kíváncsi Túrázó 2018.12.07. 15:39:32

@Hegge Balázs: Ezt el tudom képzelni! :D Szombaton végig figyeltük, amint eszik előttünk, de amikor hatalmas csobbanással szaltózott egyet a vízben, akkor ösztönösen hátrébb ugrottunk egyet. :D
Tegnap úgy vettem észre a játszadozó hódokat, hogy megálltam és hallgatóztam. Hatalmas csend volt az Ipoly mentén és egy szakaszon csak a hódok lubickolása hallatszott. Na, de ha mindez sötétben történik, az tényleg érdekes élmény lehet...... :):)