Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona fiatalon

Gondozott park vette körül a fürdő épületeit

A zsélyi Sósárfürdő egy korabeli képeslapon: "Kénes fürdő, Csúz, köszvény, ichias, izzadmány ellen. Gyógyító ereje páratlan. Teljes ellátás. Vasútállomás: Balassagyarmat"

Régi vágyam, hogy nagyon szeretnék egy olyan készüléket, amit ha egy adott területre irányítok és beállítom rajta a dátumot, akkor megláthatom, hogy a múltban ott milyen volt az élet. Olyasmi lenne ez, mint egy messzelátó, csak ez a kiválasztott térség múltját mutatná meg. Be lehetne rajta állítani különböző időszakokat, dátumokat, és már láthatnánk is magunk előtt az akkor ott élt embereket, a mindennapi tevékenységeik közben.

Sajnos, még nem találkoztam ilyen készülékkel, így ha kíváncsi vagyok egy terület múltjára, akkor kénytelen vagyok azt a hagyományos források alapján kideríteni. Ezt tettem akkor is, amikor a Balassagyarmattól - és a magyar-szlovák határtól, Szlovákiához tartozó - 7 km-re lévő Zsély melletti Sósár fürdő romjaira bukkantam. Pedig de jó is lett volna, ha egy „múltbalátó” készülék van a kezemben! Akkor beállítva a készülék keresőjén a VII. századot, láthattam volna azt az avar települést, melynek lakói itt élték az életüket. Szerették ezt a források menti helyet, itt voltak a lakóházaik, művelték a termékeny földeket, kereskedtek, csodaszép kerámiákat és ékszereket készítettek. Ide is temetkeztek, ezt bizonyítja az 1960-as években itt feltárt 870 avarkori sír, a bennük talált arany és ezüst evőeszközök, edények, érmék, kerámiák, különböző használati tárgyak sokasága. A zsélyi avar temető ezzel világszinten is a legjelentősebb lelőhelyek közé került. Persze a „múltbalátón” sokféle évszámot beállíthatnánk ezen a területen, mindig láthatnánk itt embereket, településeket, hiszen minden korban lakott rész volt ez.

Például a török időkben még itt volt Zsély falu is, amíg fel nem gyújtották, és át nem költöztek az akkori emberek a Kürtös-patak túloldalára, ahol ma is található Zsély. Évszázadok óta ismerték az emberek a sósári források jótékony, gyógyító hatását.

Járt itt az 1600-as évek közepén Wesselényi Ferenc nádor is. Lehet, hogy itt pihente ki a fáradalmait, miután meghódította Murány várát, és a várral együtt a szépséges Széchy Máriát is megszerezte.  Vagy itt elmélkedett a császár elleni összeesküvésen? Ellátogatott ide még II. Rákóczi Ferenc is. Ő is biztosan megpihentette fáradt tagjait, hiszen volt gondja elegendő.

Az itteni, kezdetben 2, majd 4 ásványvizes forrás vizét használták ivóvízként, mozgásszervi, idegrendszeri, emésztési és ízületi betegségek kezelésére. A 18. században az egyik forrás vizéből még sót is állítottak elő.

Mocsáry Antal Nógrád vármegye 1826-os történeti és földrajzi leírásában megemlíti a zsélyi savanyúvíz forrást. 

Ha a múltbalátómat a 19. század második felére, majd a 20. század elejére állítanám, akkor láthatnánk, hogy ekkoriban volt itt a legélénkebb fürdőélet. Nemcsak az ásványvíz jótékony hatásának az élvezete miatt látogatott ide a környék előkelő lakossága, hanem mert ez a hely a kulturális élet egyik központja is lett. Volt itt étterem, borozó, színpad, tekepálya, tartottak itt Anna-bálokat, különféle mulatságokat. A fürdő körüli parkban gondozott, kellemes sétautakat építettek. 

A Sósári fürdő kádfürdőként működött. A Zichy család uradalmához tartozott, a XIX. század 30-as éveiben alapították és a fürdőbe 3 kutat létesítettek. A fürdő épülete mellett lévő forrást gránittal rakatták körbe, az ebből folyó vas-oxid tartalmú savanyúvizet üvegekbe töltve távoli vidékekre is elszállították.

Vasárnaponként cigányzene szólt, lehetett itt táncolni, borozni, sakkozni is. 1879-ben Manóssy Alajos tervei alapján korszerűsítették a fürdőt. A fürdőházban kádak voltak, ott gyógyultak, és frissültek fel a látogatók.

A fürdő átalakítási terve1902. évi Anna-bál újsághirdetése

Gyakran járt át ide a közeli Szklabonyáról Mikszáth Kálmán is. Az "elhagyatottság Mekkája" - így jellemezte  Sósárt 1873. júliusában a Nógrádi Lapokban -, ahová csak azok jártak, akik nem engedhettek meg maguknak elegánsabb fürdőt. Említést tesz a baráti, sósári találkozókról is. Biztosan sok érdekes történetet hallott itt a fürdőző népektől, melyeket aztán elbeszélt később az írásaiban. Mauks Ilonával is találkoztak itt néhányszor, erről az író felesége így emlékezik vissza emlékirataiban:  „Ha szombaton jön Gyarmatra, akkor vasárnap vegye rá Szudynét, hogy jöjjenek ki Zsélybe, ott találkozunk.” A találkozás létre is jött, erre így emlékszik vissza Ilona:

„Persze, vasárnap délután kimentünk Zsélybe. Ott egész idő alatt együtt voltunk, sőt még azon este be is jött hozzánk Gyarmatra”. Szóval élénk élet folyt a Sósáron, a fürdőben.

A fürdő épületei egy 1901-ben keltezett képeslapon.

A fürdő a XX. század elején erősebb fejlődésnek indult. Ekkorra a tágabb környéknek is népszerű pihenő-, és mulatóhelyévé vált. A korabeli képeslapok szerint a fürdővendégeket 20 férőhelyes szállás várta itt, a gondozott parkban élvezhették a pihenést, sétautak, padok és egy tekepálya is volt. A parkbeli étteremben cigányzene szólt. A fürdőszezon május 1-től szeptember végéig tartott. 

1945 után még egy ideig gyógyfürdőként működött tovább, majd úttörőtábor, szanatórium is volt itt. Aztán, mivel elhanyagolták az épületeket, azok állaga leromlott, később le is bontották.

A területen volt egy régi alagút, amely állítólag a Kékkői várba vezetett

Aki idelátogatott, az a korabeli épületeknek csak a mohával benőtt alapjait találhatta meg, a szép park pedig elvadult bozóttá változott. Aztán 2 évvel ezelőtt olyan változások kezdődtek el, amelyek szinte mesébe illőek. Csipkerózsika álmából kezdett ébredezni a terület. A hatalmas, szúrós, tüskés, szinte áthatolhatatlan bozótos miatt valóban olyan volt a hajdani park, mint Csipkerózsika kertje. Itt nem a királyfi jelent meg, hanem egy lelkes közösség, a Sósári Források Polgári Társulat /Združenie Šóšárskych prameňov/, akik elhatározták, hogy megtisztítják a területet és alkalmassá teszik azt különböző rendezvények, összejövetelek megrendezésére. Hétvégenként találkoztak és először bozótot irtottak, majd rendbe hozták a forrás feletti kutat, pavilont építettek föléje, visszaállították a sétautak egy részét, padokat, asztalokat készítettek és helyeztek el a parkban, virágokat ültettek. Azóta már nagyon sok rendezvény volt itt a környékbeliek legnagyobb örömére. Sok tervük van még, szeretnének méltó emléket állítani ennek a nagy múltú helynek, de ehhez már a saját erejük - leginkább az anyagi erejük - korlátozott. Aki bármilyen segítséget tudna nekik nyújtani, annak szívesen veszik a támogatását! A kezdetek, az elvadult bozótos irtásaSok jószándékú ember dolgozott a szabadidejében a terület megtisztításán.

Van itt egy nyomókút, melynek vizét sokan ismerik és viszik is ezt a vizet az egészségük visszaszerzése és megóvása reményében.A nyomókút javításaMostanra már egy kis pavilont is építettek a kút fölé.Sósárfürdő szelleme A terület egy részét már sikerült parkosítani, virágok, pihenőpadok, szobrok, sétautak, bográcsozóhelyek találhatóak itt.Fából készült szobrok a legváratlanabb helyeken bukkannak fel.A forrás leányaA forrás idecsalogatja az őzeket is. A területnek rendkívül gazdag a flórája és a faunája.A visszahódított park egy részeA hatalmas fák alatt minden évszakban jó sétálni. A terület most már alkalmas rendezvények tartására is.

A Sósári Források Polgári Társulat tagjai - minden tiszteletem az övéké, akik 2 év alatt csodát tettek a területtel, mert igazán szeretik a szülőföldjüket. Aki tud, az segítse a munkájukat!