Kíváncsi Túrázó

Állati találkozásaim

Találkozásom a Nyulak Királyával és egyéb állatokkal, akik miatt néha énekelni kell az erdőben...

2017. április 12. - Indulj el egy úton

 

A túrázásaim során sokszor találkozom állatokkal.

Mindig meghatódom, amikor megpillanthatom őket a természetes élőhelyükön, bepillanthatok az életükbe, ha csak egy villanásnyi időre is.

Igen, sokszor tényleg csak pillanatnyi időről van szó, hiszen az erdők-mezők állatai élik a természetes életüket, mi pedig vendégek vagyunk az ő élőhelyükön. 

Ez a mezei nyúl nem csak egy villanásnyi időt engedett nekem. Gyalogoltam az erdő szélén, amikor megláttam tőlem kb. 50 méterre. Óvatosan felállítottam a fotós állványomat és elkezdtem őt fotózni. Meglepődtem, hogy nem menekült el, hanem folyamatosan jött felém. Közben időnként megállt, eszegetett egy kis füvet, majd ugrált hozzám egyre közelebb. Én meg sem mertem mozdulni az állvány mögött, csak kattintgattam. Kb. 2 méterre tőlem leült velem szemben, megnézett, majd nyugodtan elugrált az út másik oldalán lévő mező felé. Különleges élmény volt. Számomra azóta ő a nyulak királya, persze lehet, hogy a királyné volt.

img_0813_masolata.JPGMezei nyúl - alaposan megnéztük egymást. 

sdc17979.JPGZerge a Magas-Tátrában

Hosszú évek óta túrázom a Magas-Tátrában, de zergét csak egyszer sikerült megpillantanom.

img_9939.JPGVidra - sietve visszament az Ipoly folyóba, meglepően gyorsan tud futni

A vidrán meglepődtem. Leginkább azon, mert először hódnak gondoltam. A hódok nyomát hónapok óta látom az Ipoly mentén, sok fának a törzsét rágják körbe. Így, amikor idén, egy februári napon az Ipoly mentén jártam és az egyik kanyarban hirtelen felém futott, akkor az én fejemben is végigfutott a "hód" felirat. Villámgyorsan előkaptam a gépemet, kattintgattam néhányat, aztán az állatka már el is tűnt a folyóban. Aztán otthon, a fotók feltelepítésekor derült ki, hogy vidrát láttam, melynek a környékünkön való létezéséről addig nem is tudtam. Azóta jártam ugyanarra többször is, de egyszer sem sikerült ismét meglátnom.Akkor, abban a pillanatban éppen szerencsém volt.

img_9052.JPGA szomjas fenyőrigó

-15 fok volt azon a januári napon, amikor kimentem a befagyott Ipolyt fotózni. Vastag jégréteg borította a felszínét, a hó és a zúzmara pedig csodálatos díszletet adott a tájnak. Az Ipolyon vannak néhol melegebb áramlatok, örvények, ahol nem fagy be a folyó. Egy ilyennél láttam meg ezt a fenyőrigót, amely a jég szélén állt, 1 korty vizet vett a csőrébe, majd a fejét felemelve nyelte le a vizet, ezt ismételgette aztán néhányszor. Fáradságos módja ez a szomjúság oltásának.

img_8292.JPGAz éhes őz patájával kaparja ki a hó alól a vetést

Hosszú és nagyon hideg volt az idei tél. A hóval borított őszi vetésnél láttam meg ezt az őzet, amely a lábával folyamatosan kaparta a havat, hogy a hó alatt már sarjadó friss vetéshez juthasson. Ő ősidők óta tudja, hogy a friss hajtásokban van a legtöbb vitamin, a mai kor embere pedig azt hiszi, hogy ezzel valami újat fedezett fel. Persze a friss hajtásokat, sőt a rügyeket, már a középkorban is megették az emberek, sőt biztosan még régebben is tudtak ezek jótékony hatásáról. Na, meg a tél vége felé nem is maradt sok ennivaló, már ürült a kamra, így mindenfélét próbáltak megenni. 

img_8706.JPGVaddisznóék éppen táplálkoztak - nem is zavartam őket sokáig.

Szintén a tél közepén, egy alkonyatkor vettem észre a távolban a vacsorázó vaddisznó családot. Nem mentem közelebb, megálltam és élveztem a látványukat, örültem az élménynek.

img_4344.JPGAz akrobata - meghatott ennek a csigának a kecses mozdulata, amivel átment a mellette lévő kóróra.

A Pannon csiga ősszel ügyeskedett a Ipoly partján a réten, egy kóró szárán. Őt nem zavarta, hogy kíváncsian figyelem az igyekezetét, miként fogja megoldani, hogy átmenjen a szomszédos kóró szárára. Megoldotta, büszke voltam rá!:)

img_4006.JPGSzép pár - a fácánkakas éberen figyel.

Egy rét szélén láttam meg ezt a fácán párt. A kakas folyamatosan figyelt, őrködött, így amikor észrevettek, azonnal be is szaladtak a magas fűbe.

img_7142.JPG

Szarvas, Lengyel-Tátra

Néha meglepődöm a vadállatok viselkedésén. A Lengyel-Tátrában például egy szarvas annyira megkívánta az erdő szélén lévő, a turista út menti füvet, hogy még az sem zavarta, hogy 2 méterre álltam tőle. Hosszasan fotóztam, ő megette, amiért jött, majd visszaszökkent az erdőbe. Biztosan különlegesen finom fű lehetett.

img_2758.JPG

Ragyogó színekben pompázó vadkacsa a Lengyel-Tátrában /Gasienica völgyben, a Fekete-tónál, 1620 méteren/

 

img_0748.JPGFehér karolópók, mely alkalmazkodik a virág színéhez

Bizonyos állatokat néha nehéz észrevenni, mert tökéletesen alkalmazkodnak a környezetük színeihez. Ezt a karolópókot is csak akkor vettem észre, amikor szedni akartam egy csokor mezei zsályát és éppen nyúltam volna, hogy letépjem a virágot, amikor a pókot megláttam. Nem lett virágcsokrom, lett viszont fotóm. :)

img_2969.JPGFiatal szarvas a Pilisben

Ez a szarvas ünő sokáig szembejött velem, időnként megállt, legelészett, majd szép lassan, nyugodtan besétált az erdőbe. 

img_5664.JPGHajtűkanyar pózban napozó gyík Drégely váránál 

 

img_5002.JPGGyöngyházlepke - egy augusztusi délutánon, a ragyogó napfényben elmélyülten látogatta az erdő szélén a bogáncsokat.

img_2162.JPGMedve lábnyoma - csak a lába nyomát találtam, vele nem "sikerült" találkozni a Vepor hegységben. /Szlovákia/

Igen, a medvének csak a lába nyomát láthattam. Szlovákiában, a Vepor hegységben túráztam a férjemmel, az Ipoly folyó forrását kerestük fel. A forrásnál losonci fiatalokkal találkoztunk, akik figyelmezettek, hogy óvatosan menjünk visszafelé, mert medvét láttak az erdőben. Hmmm......, medvelest láttunk mi is odafelé, de medvét nem. Aztán a visszaút egyik részén megláttuk a nyomát a sárban, ami odafelé még nem volt ott. Egyébként éppen érett az erdei málna, azt szedegettük és ettük mi is útközben, ezek szerint a maci is a málnásban járt. Na, innentől hangosan énekelve, sietős léptekkel mentünk tovább, hogy mielőbb kijussunk az erdőből. Állítólag a medve félénk állat, kerüli az ember társaságát, nem is pillantottuk meg. Persze az is lehet, hogy az éneklésünkkel sikerült őt távol tartanunk. Azért kicsit sajnálom, hogy nem sikerült a lábnyom tulajdonosát megpillantani!

Kíváncsi Túrázó, aki szereti az állati találkozásokat a túrái során :)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kivancsiturazo.blog.hu/api/trackback/id/tr9512418167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ihasz laci 2018.04.02. 23:17:15

A legfurcsabb allati talalkozasom egy Muntjack ozzel tortent amire azt hittem valami zombi oz:)
Nem ismertem ezt a fajt es nagyon megleppet mert a szajabol lefele kiallo agyara is van ami eleg kulonos megjelenest ad neki. Mikor eloszor talakoztam vele hirtelen nagyon meglepodtem es nem tudtam hova tenni.

Kíváncsi Túrázó 2018.04.03. 05:22:30

@ihasz laci: Elhiszem, hogy meglepődtél rajta! :) Idáig nem is hallottam erről a muntjac szarvasról, most néztem meg a google-ben :) Valóban, nagyon különös a megjelenése! :):)
Hol láttál ilyen szarvast?

ihasz laci 2018.04.03. 08:13:51

@Kíváncsi Túrázó:
Angliaban, eloszor a South Downs nemzeti parkban de azota szinte barhol lehet latni oket. Fura egy oz az biztos.

Kíváncsi Túrázó 2018.04.03. 20:18:09

@ihasz laci: Akkor majd figyelem a kiálló fogú szarvasokat! :D