Kíváncsi Túrázó

Van, aki keresi a kihívásokat

Hová menjünk aranyat keresni?

2017. április 23. - Indulj el egy úton

 

Igen, van aki keresi a kihívásokat, például életem és túráim társa, a férjem.

Divatos kifejezéssel élve mondhatnám azt is, hogy feszegeti a határait, szeret kilépni a komfortzónájából.

Mindketten nagyon szeretünk a Magas-Tátrában túrázni, de ő időnként olyan túrákat tesz, amilyeneket én nem vállalok be. 

Legnagyobb élményt adó ilyen útja a Tar-pataki körtúra, melyet tavaly már 2. alkalommal tett meg. Ezen az útvonalon minden évben csak június 15-én oldják fel a járhatósági tilalmat. Természetvédelmi okok, a vadállatok nyugalma, a populáció nyugalmának biztosítása miatt nem engedik itt a túrázást november 1. és június 15. közötti időszakban, ugyanis a zergék áprilisban ellenek, a mormoták is ilyenkor bújnak elő, a sólymoknak, sasoknak már fiókáik vannak. 

sdc17936.JPGEzért a látványért, élményért valóban érdemes elindulni!

Tavaly június 15-én korán reggel el is indult erre az útra, le sem tudtam volna beszélni olyan észérvekkel, hogy még nagyon havasak a hegyek, aznapra vihart jeleztek, stb..., hiszen ha menni kell, akkor menni kell.

Így nekem maradt az izgulás és az, hogy az útvonal egy szakaszán elindulok eléje.

Az első túrázásra engedélyezett napon nem sokan gyalogoltak a Tar-pataki utakon. Talán 10 túrázóval, ha találkozott a nap folyamán. Na, igen, a hó is megmaradt a 2000 méter feletti részeken, a mászást segítő láncok és kapcsok még rozsdásak voltak, hiszen 7,5 hónapja senki nem használta őket.

A turistautak jelzései sok helyen még a hó alatt voltak, így az útvonal is nehezen felismerhető volt néhány helyen, de mivel már járt erre előző évben, így tudta, hogy milyen irányba kell mennie. 

Persze a jelzett tátrai vihar is megérkezett, hatalmas esővel, olyan széllel, hogy lépni sem lehetett, le kellett térdelnie egy sziklára, hogy ne döntse fel a szélvihar, az esőkabátot is alig bírta felvenni. A felhő is leereszkedett, alig látott valamit, a sziklák csúsztak a hótól, a zuhogó esőtől.

Mégis erre az útra emlékszik vissza úgy, hogy ez volt élete egyik legszebb túraélménye.

Miért is? Mert benne volt a természetben, megtapasztalhatta az elemek erejét, meg tudta oldani a nehézségeket, elérte célját a rendkívül nehéz körülmények között is. Ez mindenképpen nagy sikerélmény volt.  

Persze, idén is el fog indulni ezen az útvonalon - ezt már tavaly elhatározta, rögtön a túra után - és én biztos vagyok benne, hogy most sem fogom tudni lebeszélni őt erről, de nem is akarom, hiszen tudom, hogy végig tud menni azon az úton, amelyet célként kitűzött magának. 

sdc17833.JPGA Magas-Tátrában sok medve él, de ez a példány itt teljesen ártalmatlan :) Hrebienok /Tarajka/ 

 

sdc17835.JPGA távolban a Lomnici csúcs. 

sdc17837.JPGA Tar-patak vize sebesen folyik a völgyön keresztül.

sdc17035.JPGTar-pataki vízesés

sdc17044.JPGEgy tipikus tátrai tájékoztató, irány a zöld jelzésű út, következő cél a Téry menedékház, innen 1óra 45perc.

sdc17845.JPGA Zamkovszky menedékház. Egyébként sokan látogatják, nagyon finom leveseket készítenek itt. 

sdc17048.JPGNagyon szép a Kis-Tarpataki-völgy.

A XIX. században még aranyat is bányásztak errefelé. Itt még kellemesen járható az egyre emelkedő út. A távolban már látszik a Téry menedékház.

sdc17849.JPGFelfelé, 1500-1800 méter közötti magasság jellemző növénye a havasi törpefenyő. Az útvonal ott van, ahol a fotó középső részénél a 2 szlovák túrázó látható.


sdc17860.JPGSziklavilág. A sziklák tetején, középtájon látható a Téry menedékház. Ebben a magasságban már sok a moha és a zúzmó.

sdc17867.JPG2000 méteres magasságban nagyon sok helyen megmaradt a hó.

sdc17869.JPGA Téry menedékház, 2012 méteren. Nyáron, napsütésben sok hegymászó ül le a ház előtti kövekre kicsit megpihenni, most senki nem volt itt.

A Téry menedékház egész évben nyitva van, a menedékház működtetéséhez szükséges minden felszerelést a tátrai teherhordók, a serpák hordják fel.

sdc17872.JPG2012 méteren. Az útvonal következő célpontja a Zbojnicka menedékház a sárga jelzést követve, innen még 3 óra gyaloglás.

sdc17880.JPGItt az út egy szakasza még víz alatt volt.

sdc17888.JPGJúnius 15-én még hó takarta az útvonalat. A hómező közepén lévő sziklán van az útvonal jelzése a sárga és a zöld felfestés. 

sdc17889.JPGA Téry menedékház utáni szakasz. Visszatekintve látszik a fotó közepénél a menedékház. A Szepesi-Öt-Tó közül 2 látható.

sdc17892.JPGMivel az havas útvonal egyre meredekebb lett, ez a szlovák túrázó is felvette a hágóvasakat, amelyekkel biztonságosabban lehet ilyen terepen haladni.

sdc17893.JPGA Magas-Tátra világa

sdc17894.JPGA sárga és a zöld jelzésű útvonal is erre megy, csak éppen az út még a vastag hó alatt volt.

sdc17924.JPGVisszatekintve a hegy oldalában futó útra

sdc17903.JPGAz út a 2352 méteren lévő Vörös-torony-hágóhoz. A hegyvonulat gerincén lévő hágón - fotó közepén -  kell majd áthaladni, amit hó borít vastagon. Ott láncok és sziklákba vájt vaskapcsok segítik a mászást.sdc17908.JPG2040 méteren, innen a Vörös-torony-hágó /Priecne sedlo/ még 45 percre van.

sdc17921.JPGElkezdődik a láncos rész. 

sdc17925.JPGItt már szinte függőleges a sziklák közötti útvonal.

sdc17930.JPGEzen a részen még olyan sok a hó, hogy a láncok egy része is a hó alatt van. Mivel ez az első járható nap, ezért még minden lánc rozsdás. A nyár többi napján majd a sok hegymászó tenyér fogja fényesre tisztítani :)

sdc17931.JPGLépővasak, ezekbe lehet kapaszkodni is, persze még ezek egy része is a hó alatt van.

sdc17935.JPGEz a szakasz -  az útvonal nehézsége miatt - csak egy irányban járható.

sdc17938.JPGKilátás a rozsdás lánc mellől, 2352 méterről.

sdc17939.JPGA Vörös-torony-hágó legfelső része, a távolban a Szepesi-Öt-Tó közül láthatunk kettőt.

sdc17940.JPGA hágó túlsó oldalán is még láncok segítik a túrázókat. A fotó bal alsó részén a Metélőhagymás tavak  /Sivé Plesá/ egyike látható, az útvonal mellettük megy el. 

sdc17949.JPGA Magas-Tátrában a viharok nagyon gyorsan szoktak elkezdődni. Itt ereszkedett le a felhő a hegyre.

sdc17950.JPGItt már szakadt az eső, iszonyú erővel fújt a szél. Látni nem sokat lehetett. Izgalmas helyzet ez ebben a magasságban a sziklák között.

sdc17961.JPGA vihar olyan gyorsan ment el, amilyen gyorsan érkezett, A Zbojnicka menedékhár felé már a nap is kisütött.

A Zbojnicka /Hosszú-tavi menedékház/  a Magas-Tátra 3. legmagasabban fekvő menedékháza 1960 méteren. Az előtérben a Kitaibel tó /Sesterske Pleso/ látható.

sdc17962.JPGInnen a Hrebienok /Tarajka/ még 2óra15perc.

sdc17972.JPGNocsak, egy másik hegymászó! :) Nem tudom, hogy itt ki lepődött meg jobban! :)

sdc17185.JPGElőtérben a Nagy-Tarpataki völgy, mögötte a Prostredna gerinc /Középorom/, háttérben a Lomnici hegycsúcs.

img_3738.JPGItt találkoztunk, eddig a pontig mentem fel a kék jelzésű úton a férjem elé. Nagyon örültem, hogy épségben látom és hogy sikerült teljesíteni azt, amit eltervezett!

img_3747.JPGPersze, még kaptunk esőt a hegyről lefelé menet is.

A megtett út: 25 km

Az útvonal:

Stary Smokovecről /Ótátrafüred/ a zöld jelzésen Hrebienokra /Tarajka/, onnan a Magistrálián a piros jelzésen a Zamkovszky menedékházig, majd a zöld jelzésen a Kis-Tarpataki-völgyön át a Téry menedékházhoz, a sárgával jelzett útvonalon a Vörös-torony hágón át a Zbojnicka menedékházig és a Nagy-Tarpataki-völgyön át a kék jelzésen, majd a piroson  Hrebienokra, végül onnan a zöld jelzésű úton Stary Smokovecre.

Tudtam, hogy sikerülni fog neki ez a túra.  Örülök, hogy az útvonal egy részét közösen tettük meg.

Nagyon büszke vagyok rá, a kitartására, a bátorságára! 

 

Rejtelmek a Pilisben

Csodaszarvas, Férfihűség, Pálosok

A Pilis titkokat rejt.

Sokan, sokféleképpen próbálják megfejteni a Pilis rejtélyeit, amelyek egyre inkább gyarapodnak, mintsem megoldódnának.

Vannak, akik szerint a Pilisben piramisok vannak - Árpádvár, Rám-hegy, Magashegy -, melyek elhelyezkedése az Orion csillagképet követi, van aki szerint itt van a Föld szívcsakrája - hiszen a Dalai láma is járt itt -, sokan itt vélik megtalálni Ősbudát, Árpád sírját is erre keresik.

Egyesek szerint a Pilisben épült pálos kolostorok feladata az ősi pogány értékek megőrzése volt, ráadásul szerintük a kolostorok elhelyezkedése szintén az Orion csillagképet mintázza. Szóval annyi itt a titok, a misztérium, a szakralitás, hogy még néhány száz évig elfoglaltságot ad azoknak, akik ezeket a rejtélyeket meg szeretnék fejteni.

img_2941.JPGA titkokat rejtő Pilis

Én is több titokzatos jelenséget tapasztaltam a nagypénteki - Piliscsabától Klastrompusztán át Kesztölcig - tett kéktúrám alatt. Az egyik legnagyobb csoda az volt, hogy 36 kéktúrázóval találkoztam ezen a szakaszon, ami rekord volt, örült is a lelkem, hogy ilyen sok aktívan túrázót látok egy napon.

Számomra mindig csoda az erdő, a természet nyugalmának a megtapasztalása. Most a Pilis igazi virágoskertté változott, melyben pillangók repkedtek, szarvasok suhantak szellemként a fák között. Aki kimegy a természetbe, az megsejtheti, hogy miként lehet önmagával és a teremtett világgal is harmóniában.

 

img_2772.JPGPiliscsabán, a Kéktúra bélyegzőhelyén ez az Áprily Lajos vers fogadott. Kell-e ennél szebb ráhangolódás egy túrára? 

img_2789.JPGVirágzó fák az erdőben, melyek között szellemként suhant át 3 hatalmas szarvas.

Elgondolkodva gyalogoltunk, amikor váratlanul 3 hatalmas szarvas suhant át előttünk keresztben az úton, majd egy pillanat alatt eltűntek az erdő sűrűjében. Ténylegesen suhantak és mire a fényképezőgépet elkattintottam, már szellemmé is váltak. Bár nem sikerült lefotóznom a szarvasokat, meglátni őket, ha csak néhány pillanatra is, csodálatos élmény volt. Eszembe is jutottak Nimród fiai, Hunor és Magor, hogy valóban nem lehetett nekik könnyű követniük a Csodaszarvast. 



img_2795.JPGFekete harkály kopogása adta az aláfestő "zenét" az út egy részén

img_2775.JPGZelnicemeggy, bár én csak Májusfaként ismerem. Ez a kedvenc virágzó fám, a virágainak az illatát már messziről meg lehet érezni. 

img_2779.JPGVadkörte, vagyis a vackor is most virágzik.

img_2824.JPGSüppedős homokban a kéken.

Ilyen úton még nem jártam a Kéktúra alatt. Piliscsév felé olyan finom, puha homokban gyalogoltam, mintha egy tengerparton sétáltam volna. Egyébként nem könnyű a homokban gyalogolni, ettől csak a sárban való caplatás a nehezebb.

img_2833.JPGPiliscsév parasztházainak tornácait különleges oszlopfőkkel díszítették a XVIII. században.

img_2870.JPGÖsztörűs veronika, melyet német nyelvterületen Férfihűségnek is neveznek, ugyanis, ha leszedik, akkor nagyon gyorsan elhervad. Hmmm......, beszédes elnevezés :)

img_2889.JPGPókhálós lepke akrobatamutatványa, fejjel lefelé lóg egy száraz ágon

img_2895.JPGMegfordítottam az ágacskát, hogy láthassam a Pókhálós lepke elülső oldalát is. Legnagyobb meglepetésemre sokáig tűrte a mesterkedéseimet, így tudtam folyamatosan fotózni.

img_2900.JPGKlastrompuszta felé erősen lejtős,  kanyargós út megy be a sejtelmes hangulatúvá váló az erdőbe

img_2902.JPGKülönleges helyen a kék jelzések

img_2906.JPGA hatalmas Pálosfánál, Klastrompuszta határában. 

img_2948.JPGKlastrompuszta, a pálos kolostor maradványai

A pálos rendet - mely az egyetlen magyar alapítású rend - Boldog Özséb, egykori esztergomi kanonok alapította, aki a tatárjárás után elvonult a Pilisbe és remeteként élt a hegy barlangjaiban. 1250-ben álmot látott, melyben sok apró lángnyelv lobogott, majd ezek a lángok közeledtek egymáshoz, majd a barlang elé állított kereszt előtt egyetlen nagy fénynyalábbá álltak össze. Ezen látomás hatására Özséb atya összegyűjtötte a Pilis remetéit és a barlang közelében templomot és kolostort létesítettek, 1250-ben megalapította a Pálos rendet. A rend 1308-ban kapta meg működéséhez a pápai jóváhagyást. A pálosok életét, működését sok misztikum, titok övezi.

img_2911.JPGA jól karsztosodó mészkőben számos barlang alakult ki.

img_2910.JPGA Klastrom sziklák

 

img_2957.JPGMintha az ősvilág szellemei élnének itt tovább.

img_2964.JPGKözönséges indásfű

img_2970.JPGSzép, de meredeken emelkedő út vezet fel a Fekete-hegy oldalában

img_2986.JPGA Fekete-hegyen 

img_2988.JPGSziklás, köves  úton a Fekete-hegy oldalában

img_2997.JPGA Fekete-hegy szelleme

img_3004.JPGSziklacsoport, mintha egy sziklavár falai lennének.

img_3023.JPGKilátás a budai hegyek irányába

img_3016.JPGA Kétágú hegy mellett

img_3029.JPGNagyon szép ez az útvonal, a Kétágú hegy alatt.

img_3093.JPGAz Öreg-szirti kisbarlang

img_3039.JPGA Kétágú hegy messzire fehérlő sziklái

 

img_3101.JPGMár Kesztölc felé gyalogolva, visszatekintve a Kétágú hegyre


img_3074.JPGA Kétágú hegy bal oldala

A Pilisben sok a misztikum, a szakralitás, a titokzatosság. Számomra a Pilis maga volt a csoda, a messziről fehérlő mészkőszikláival, virágaival, állataival, a régmúlt korok emlékeivel.

Út menti keresztek

Nagypénteken, az utak mentéről

Palócföldön születtem, itt élek, gyakran biciklizem Mikszáth által Görbeországnak nevezett vidék dimbes-dombos, hullámvasútra emlékeztető útjain. 

Gyerekkoromban természetes volt, hogy mindig keresztet kellett vetnünk, ha elmentünk a faluban egy kereszt előtt, a férfiak pedig a kalapjukat emelték meg.

Aztán már felnőttként feltűnt, hogy Palócországban gyakrabban látok az utak mentén kereszteket, mint más vidékeken.

Ezeket a kereszteket nem az egyház, hanem a hívek állíttatták. A keresztek nagy részét fogadalomból, hálából, vagy valamilyen szerencsétlenség emlékére emelték. Kezdetben fából, kőből, majd később műkőből, öntöttvasból készítették és az utak mentén, falvak szélén, mezők, dűlők kezdetén helyezték el. A fakeresztek egyik típusa a palóckereszt, amelyet lapos faragásokkal díszítettek /vagyis csak a díszítmények közeit faragták, ill. vésték ki, maga a díszítmény az eredeti sík felületben maradt/,  néha tetővel borították. A növényi díszítések között kehely, úrmutató, és egyéb liturgikus tárgyak faragásai láthatóak. 

Némelyik előtt megálltam és elcsodálkoztam, hogy mennyi mindent láthatott pl. az a kereszt, amelyiket 1810-ben állították a hívek. Sok mindenről mesélhetne, hogy kik is jártak az előtte lévő úton és miért fohászkodtak, mondtak el imákat, amikor elhaladtak mellette.

"A húsvét a vallás ünnepe. A vallás ad híveinek megnyugvást, hitet, föltámadást és mennybéli üdvösséget, nagypéntek pedig adja az emberi dokumentumok dokumentumát, a keresztrefeszítés igazságát, az apostolság tanulságait... Oh, boldogok a hívők, kik ma sírnak, zokognak, de tudják, hogy már holnap este hallelujázni fognak."
Ady Endre

 

dsc02520.JPGPatvarc /Nógrád megye/

 

dsc06545.JPGA Karancsra vezető búcsújáró út mentén lévő fakereszt


dsc07024.JPGKóvár /Szlovákia/ határában

dsc07033.JPGA kereszteken szinte mindig feltüntették a keresztet állíttató nevét, a keresztállítás dátumát, néhol a keresztállítás indokát is.

dsc07098.JPGAz 1810-ben felállított keresztet 1966-ban felújították. Ipolybalog /Szlovákia/

dsc07134.JPGÚtelágazásnál álló kereszt, Ipolyság /Szlovákia/ közelében

img_0658.JPGHugyag - Nógrád megye -  határában, egy kis mesterséges dombon áll ez a kereszt /a II. Világháború előtt itt volt a Kassára menő főútvonal, még Petőfi is errefelé ment a Felvidékre/

img_8986.JPGSzanda várának közelében, az Országos Kéktúra útvonalán, egy csodatévő Mária-forrásnál áll ez a régi fakereszt

Állati találkozásaim

Találkozásom a Nyulak Királyával és egyéb állatokkal, akik miatt néha énekelni kell az erdőben...

 

A túrázásaim során sokszor találkozom állatokkal.

Mindig meghatódom, amikor megpillanthatom őket a természetes élőhelyükön, bepillanthatok az életükbe, ha csak egy villanásnyi időre is.

Igen, sokszor tényleg csak pillanatnyi időről van szó, hiszen az erdők-mezők állatai élik a természetes életüket, mi pedig vendégek vagyunk az ő élőhelyükön. 

Ez a mezei nyúl nem csak egy villanásnyi időt engedett nekem. Gyalogoltam az erdő szélén, amikor megláttam tőlem kb. 50 méterre. Óvatosan felállítottam a fotós állványomat és elkezdtem őt fotózni. Meglepődtem, hogy nem menekült el, hanem folyamatosan jött felém. Közben időnként megállt, eszegetett egy kis füvet, majd ugrált hozzám egyre közelebb. Én meg sem mertem mozdulni az állvány mögött, csak kattintgattam. Kb. 2 méterre tőlem leült velem szemben, megnézett, majd nyugodtan elugrált az út másik oldalán lévő mező felé. Különleges élmény volt. Számomra azóta ő a nyulak királya, persze lehet, hogy a királyné volt.

img_0813_masolata.JPGMezei nyúl - alaposan megnéztük egymást. 

sdc17979.JPGZerge a Magas-Tátrában

Hosszú évek óta túrázom a Magas-Tátrában, de zergét csak egyszer sikerült megpillantanom.

img_9939.JPGVidra - sietve visszament az Ipoly folyóba, meglepően gyorsan tud futni

A vidrán meglepődtem. Leginkább azon, mert először hódnak gondoltam. A hódok nyomát hónapok óta látom az Ipoly mentén, sok fának a törzsét rágják körbe. Így, amikor idén, egy februári napon az Ipoly mentén jártam és az egyik kanyarban hirtelen felém futott, akkor az én fejemben is végigfutott a "hód" felirat. Villámgyorsan előkaptam a gépemet, kattintgattam néhányat, aztán az állatka már el is tűnt a folyóban. Aztán otthon, a fotók feltelepítésekor derült ki, hogy vidrát láttam, melynek a környékünkön való létezéséről addig nem is tudtam. Azóta jártam ugyanarra többször is, de egyszer sem sikerült ismét meglátnom.Akkor, abban a pillanatban éppen szerencsém volt.

img_9052.JPGA szomjas fenyőrigó

-15 fok volt azon a januári napon, amikor kimentem a befagyott Ipolyt fotózni. Vastag jégréteg borította a felszínét, a hó és a zúzmara pedig csodálatos díszletet adott a tájnak. Az Ipolyon vannak néhol melegebb áramlatok, örvények, ahol nem fagy be a folyó. Egy ilyennél láttam meg ezt a fenyőrigót, amely a jég szélén állt, 1 korty vizet vett a csőrébe, majd a fejét felemelve nyelte le a vizet, ezt ismételgette aztán néhányszor. Fáradságos módja ez a szomjúság oltásának.

img_8292.JPGAz éhes őz patájával kaparja ki a hó alól a vetést

Hosszú és nagyon hideg volt az idei tél. A hóval borított őszi vetésnél láttam meg ezt az őzet, amely a lábával folyamatosan kaparta a havat, hogy a hó alatt már sarjadó friss vetéshez juthasson. Ő ősidők óta tudja, hogy a friss hajtásokban van a legtöbb vitamin, a mai kor embere pedig azt hiszi, hogy ezzel valami újat fedezett fel. Persze a friss hajtásokat, sőt a rügyeket, már a középkorban is megették az emberek, sőt biztosan még régebben is tudtak ezek jótékony hatásáról. Na, meg a tél vége felé nem is maradt sok ennivaló, már ürült a kamra, így mindenfélét próbáltak megenni. 

img_8706.JPGVaddisznóék éppen táplálkoztak - nem is zavartam őket sokáig.

Szintén a tél közepén, egy alkonyatkor vettem észre a távolban a vacsorázó vaddisznó családot. Nem mentem közelebb, megálltam és élveztem a látványukat, örültem az élménynek.

img_4344.JPGAz akrobata - meghatott ennek a csigának a kecses mozdulata, amivel átment a mellette lévő kóróra.

A Pannon csiga ősszel ügyeskedett a Ipoly partján a réten, egy kóró szárán. Őt nem zavarta, hogy kíváncsian figyelem az igyekezetét, miként fogja megoldani, hogy átmenjen a szomszédos kóró szárára. Megoldotta, büszke voltam rá!:)

img_4006.JPGSzép pár - a fácánkakas éberen figyel.

Egy rét szélén láttam meg ezt a fácán párt. A kakas folyamatosan figyelt, őrködött, így amikor észrevettek, azonnal be is szaladtak a magas fűbe.

img_7142.JPG

Szarvas, Lengyel-Tátra

Néha meglepődöm a vadállatok viselkedésén. A Lengyel-Tátrában például egy szarvas annyira megkívánta az erdő szélén lévő, a turista út menti füvet, hogy még az sem zavarta, hogy 2 méterre álltam tőle. Hosszasan fotóztam, ő megette, amiért jött, majd visszaszökkent az erdőbe. Biztosan különlegesen finom fű lehetett.

img_2758.JPG

Ragyogó színekben pompázó vadkacsa a Lengyel-Tátrában /Gasienica völgyben, a Fekete-tónál, 1620 méteren/

 

img_0748.JPGFehér karolópók, mely alkalmazkodik a virág színéhez

Bizonyos állatokat néha nehéz észrevenni, mert tökéletesen alkalmazkodnak a környezetük színeihez. Ezt a karolópókot is csak akkor vettem észre, amikor szedni akartam egy csokor mezei zsályát és éppen nyúltam volna, hogy letépjem a virágot, amikor a pókot megláttam. Nem lett virágcsokrom, lett viszont fotóm. :)

img_2969.JPGFiatal szarvas a Pilisben

Ez a szarvas ünő sokáig szembejött velem, időnként megállt, legelészett, majd szép lassan, nyugodtan besétált az erdőbe. 

img_5664.JPGHajtűkanyar pózban napozó gyík Drégely váránál 

 

img_5002.JPGGyöngyházlepke - egy augusztusi délutánon, a ragyogó napfényben elmélyülten látogatta az erdő szélén a bogáncsokat.

img_2162.JPGMedve lábnyoma - csak a lába nyomát találtam, vele nem "sikerült" találkozni a Vepor hegységben. /Szlovákia/

Igen, a medvének csak a lába nyomát láthattam. Szlovákiában, a Vepor hegységben túráztam a férjemmel, az Ipoly folyó forrását kerestük fel. A forrásnál losonci fiatalokkal találkoztunk, akik figyelmezettek, hogy óvatosan menjünk visszafelé, mert medvét láttak az erdőben. Hmmm......, medvelest láttunk mi is odafelé, de medvét nem. Aztán a visszaút egyik részén megláttuk a nyomát a sárban, ami odafelé még nem volt ott. Egyébként éppen érett az erdei málna, azt szedegettük és ettük mi is útközben, ezek szerint a maci is a málnásban járt. Na, innentől hangosan énekelve, sietős léptekkel mentünk tovább, hogy mielőbb kijussunk az erdőből. Állítólag a medve félénk állat, kerüli az ember társaságát, nem is pillantottuk meg. Persze az is lehet, hogy az éneklésünkkel sikerült őt távol tartanunk. Azért kicsit sajnálom, hogy nem sikerült a lábnyom tulajdonosát megpillantani!

Kíváncsi Túrázó, aki szereti az állati találkozásokat a túrái során :)

 

 

Hátizsák és hátikosár

Már a hunok is hátikosárral érkeztek Pannóniába

 

Az egyik délután gyalogoltam felfelé a hegyen a hollókői vár felé és az emelkedőn bevillant az emlékezetembe egy kép, amint a nagymamám ugyanígy meghajolva gyalogol kifelé a szőlőhegyre, de az ő hátán hátikosár van.

 sdc11720.JPGMagas-Tátra, a Krivánon, 2494 méteren, ide is egész napi ennivalót - és még egyéb túrázási kellékeket is - kell cipelni magunkkal.

dsc06024.JPGHátikosár - 2 pánttal, kosármadzaggal erősítették a hátra.

asszony_hatikosarral_es_mososzekkel.jpg

Őrhalmi fiatalasszony /Nógrád megye/ hátikosárral és mosószékkel, 1963.

/forrás: a Palóc Múzeum digitális fotótára/

Biztosan nagyon elcsodálkozna, ha látná, hogy az unokája önként gyalogol hegynek fel, völgybe le több kilós hátizsákot cipelve a hátán.

Ő is gyalogolt, de annak a gyaloglásnak és a hátikosár cipelésének célja volt.

A szőlőhegy messze volt a falutól, a kosárba belerakta az egész napra való enni- és innivalót, hazafelé ebben hozta a leszedett babot, kukoricát. Még a mosnivaló ruhát is hátikosárban vitték az asszonyok az Ipoly folyóra kimosni. Az eladásra szánt terményeket is hátikosárban vitték az asszonyok a közeli város piacára. Egyébként palócvidéken a hátikosarat mindenki "hátyikosár" - nak hívta.

img_1762.JPGKéktúrán a romhányi hegyre felfelé menve

dsc06025.JPGHátikosár

sdc18204.JPGA Magas-Tátrában

 

Amikor túrázom, akkor én is cipelem a hátizsákomban az egész napi elemózsiát, az innivalót, hiszen ritka kivétel az, amikor van útközben olyan forrás, melynek iható a vize, na, meg az erdőkben nem lehet ennivalóhoz jutni.



sdc11920.JPGLengyel-Tátra, hátizsákosok a Lengyel-Öt-tó völgye (Dolina Pięciu Stawów Polskich) felé menet

A nagymamám mindig vitte a kezében a kapát, én a túrabotot fogom. Ő mindig egy konkrét céllal gyalogolt – sokszor a nagyapámmal együtt -, a megélhetéshez kellett a család számára a szőlő, na meg a belőle készített bor.

Én a saját kedvtelésemre gyalogolok - melyet túrázásnak hívunk a modern időkben és amely fogalom a nagyszüleim számára ismeretlen volt. A parasztemberek nem túráztak, ők gyalogoltak. Persze az ő életükben is volt a lakosságnak egy rétege, amely már akkor is aktívan kirándult, túrázott, de az én őseim, ha hallottak is ilyesmiről, azt biztosan csak úri hóbortnak tartották.

htikosar_fonasa_orhalomban_1958_neprajzi_muzeum_budapest.jpgHátikosár fonása Őrhalomban, 1958-ban /Nógrád megye/

asszony_es_leany_hatikorarban_takarmanyt_visz.jpgAsszony és leány hátikosárban takarmányt visz, Őrhalom /Nógrád megye/ 1963

/forrás: a Palóc Múzeum digitális fotótára/

Hiszen hogyan is engedhették volna meg maguknak, hogy a nehéz paraszti munka, a földművelés, állattartás mellett még passzióból gyalogoljanak is! Gyalogoltak ők eleget folyamatosan napközben.

Elutazni, más tájakat látni? Ilyenre egy parasztember nem is gondolt, pénze sem lett volna rá.Na, meg ha lett is volna, senki nem csinált ilyet egy faluban. Meg is szólták volna érte azt, aki ilyet tesz. Az én felmenőim csak akkor láttak világot, amikor katonának besorozták őket. Na, akkor viszont nagyon messzi országokba vitték őket és olyan helyekre, ahová nem önszántukból mentek és azokat az „élményeket”, a háborút szívesen kihagyták volna az életükből.

Most, ha valahonnan fentről figyelnek, akkor biztosan csodálkozva nézik, hogy az utódaik már milyen más életet élnek. Remélem, hogy mosolyogva szemlélik, hogy mi már a napi munka utáni kikapcsolódás miatt vesszük fel hétvégenként a nehéz hátizsákot és indulunk el számunkra ismeretlen tájakat megismerni.

sdc17574.JPGLengyel-Tátra, útban a Kondratowa-menedékház felé

a_hatikosar_viselesenek_modja.jpgA hátikosár viselésének módja, 1966, Karancskeszi, Nógrád megye

/forrás: a Palóc Múzeum digitális fotótára/

 

img_9849.JPGEbéd a hátizsákból a Nagy-Fátrában

Persze a hátizsák és a hátikosár nem mai találmány. Már a középkorban is használták mindkettőt különféle termények szállítására.

Számomra a legérdekesebb az az ábrázolás, amely az 1360 körül íródott Képes Krónikában a 7. oldalon a hunok bejövetelénél található. Itt egy szolga a hátán lévő kosárban 2 kisgyermeket visz. A tárgy egyértelműen egy hátikosár.

Aztán felfedeztem egy egészen hasonló gyerekhordó hátikosarat a Palóc Múzeum digitális fotótárában. 

Vannak tárgyak, amelyek évszázadok alatt - sőt itt a hunok bejövetele óta több, mint egy évezred telt el - sem változtak.

kep_1.jpgA Képes Krónika - mely 1360 körül íródott - 7. oldalán, a hunok Pannóniába történő bejövetelét ábrázolja, a középtájon lévő sárga ruhás alak a hátán egy kosarat visz, benne pedig 2 kisgyermeket szállít.

gyermek_hatikosar_gyerekhati.jpg

Gyermek hátikosár, "gyerekháti" , Őrhalom /Nógrád megye/, 1975 - a gyermekszállítás eszköze nem sokat változott a hunok bejövetele óta.

/forrás: a Palóc Múzeum digitális fotótára/

 

hatitaska_1471-1481.png1471-1481. Hátitáska. A mű címe: Michael Pacher, Szent Wolfgang gabonát ad a szegényeknek. Szent Wolfgang templom, Salzkammergut, Dél-Tirol, Ausztria, az oltárkép egyik külső oldalán lévő táblaképen látható a hátitáskás alak.

hatikosar_1450.jpg1455. Ismeretlen művész alkotása: Der Pfister.  Hátra vehető fonott kosár, két vállszíjjal. /Kunsthistorisches Museum, Bécs, Ausztria/

Belekóstoltam a Bükkbe

Ahol a szerelmesek kővé változnak

 

"Minden hegységnek más íze, aromája van" – mondta a férjem, életem párja, aki nem csak az életben, hanem sok esetben a túráimon is társam.

Valóban, milyen igaza volt!  Az előző évben végiggyalogoltunk a Mátra gerincén - mely néha leginkább egy hullámvasútra emlékeztetett - és az Országos Kéktúra füzetünkben már a Mátra összes igazolóhelyét lebélyegeztük.

Most Sirokon kezdtünk és Szarvaskő volt az úti célunk, 20 km egy napra, de a Kéktúra igazoló füzet ígérete szerint nem tartalmaz majd nagy emelkedőket, ebben reménykedtem. :)

img_2626.JPGAz Apáca és a Barát szikla

Sirok község látképéhez hozzátartozik a néhány éve felújított szép sziklavár. Ennek a várnak a története hasonló sok északi várunkéhoz.  Már a honfoglalás előtt is vár állott itt, majd a terület az Aba nemzetség birtokába jutott, de később Károly Róbert királyunk visszavette tőlük a várat, mert Abáék Csák Máté mellé álltak. Eger erős előváraként a törökök meg sem próbálkoztak a bevételével, ám Eger eleste után elmenekül innen az őrség és a vár harc nélkül kerül a törökök kezére, majd marad is az ő tulajdonuk 91 évig, 1687-ig.

img_2622.JPGA siroki vár

A Rákóczi szabadságharc idején a kurucok veszik birtokba, de 1709-ben feladják, ezután a császáriak 1713-ban a vár nagy részét felrobbantják. Hmmm……….., ismerős történelmi forgatókönyv.

A Kéktúra útvonala a vár mellett halad el, mi most nem mentünk fel a várba - korábban már jártunk ott -, inkább alaposabban megcsodáltuk az útvonal menti látványos kaptárköveket: az Apáca sziklát, a Barát sziklát, a Törökasztalt és innen a Bükk felé és a Mátra gerincére nyíló pompás kilátást.

img_2631.JPGAz Apáca és a Barát szikla

Apáca szikla, Barát szikla – anyaguk a vulkáni működés közben a kráterből kiszóródott riolittufa, mely az évezredes erózió következtében érdekes formákat eredményezett. A legendák szerint az apáca és a barát szerelmük miatt bűnhődtek azzal, hogy kővé változtak. A sziklaformák alakjába valóban beleképzelhetőek a legenda szereplői.

A másik legenda szerint Darnó király Tarna nevű lányába szerelmes lett az Attila hun király seregébe tartozó Bodony vitéz. Darnó király feleségét azonban korábban Attila király elrabolta, ezért Darnó bosszút esküdött, hogy halállal lakol mindenki, aki a várához közeledik. Le is nyilazta Bodony vitézt, de Tarna a szerelme elé ugrott és így a nyílvessző mindkét szerelmes szívét átszúrta. Bűvös nyíl volt ez, így mindkét szerelmes azonnal kővé változott. Hiába, a szerelem sziklákat tud ledönteni és sziklává is tud változtatni!

img_2651.JPGA Török asztal

A Török asztal formája valóban asztalszerű. Sokak szerint még az ősi vallás szerint áldoztak itt eleink, erre utalnak a felületén található tálszerű mélyedések, a vájatok, csatornák, lyukak. Furcsa érzés volt itt állni és elképzelni az ezer évvel ezelőtti ősi vallásuk szerinti kultikus áldozatokat bemutató itt élt népeket, a szertartásaikat, az életüket.

img_2655_1.JPGKilátás a Török asztaltól a Mátra gerincére, a siroki várra, valamint Sirok településre

img_2235.JPGHajnalpírlepke - sok helyen repkedett előttem, szinte incselkedett, nem volt könnyű lefotózni, gyorsan repült át egyik virágról a másikra.

img_2238.JPGFarkas kutyatej mely most ilyenkor sok helyen színesíti az erdőszéleket. Itt most még egy Tűzvörös fémdarázs is meglátogatta :)

Sirok után Rozsnakpuszta felé haladva a növényzet és az erdő jellege valóban megváltozott, de lehet, hogy csak a tudatunk miatt, mivel bennünk volt, hogy elhagytuk a Mátrát és beléptünk a Bükk erdeibe.

 

img_2243.JPGBélyegzés Rosznakpusztánál 

Rozsnakpuszta után tettünk egy kis kitérőt, hogy meglátogathassuk azt a hatalmas tölgyet, melyről már korábban is hallottunk. Nem bántuk meg, mert nagy élmény volt mellette állni és elképzelni, hogy mit is láthatott élete során az elmúlt néhány évszázadban.

img_2220.JPGAz 507 centiméteres kerületű tölgyfa Rozsnakpuszta közelében 

img_2330.JPGIkrek - martilapu

img_2332.JPGEz egy igazán szép, lelket gyönyörködtető útvonal

img_2284.JPGAz erdő megújul

img_2290.JPGOroszvár - itt egy jókora darabon az aszfalton kell gyalogolni, majd az út ismét bemegy az erdőbe. Szervaskő innen még 7,6 km.

img_2315.JPGA Bükk - az ágak között még át tud sütni a nap, a tavasz most ébresztgeti a szendergő fákat.

img_2358.JPGSzéles erdei úton a Gilitka hegyre. Árnyék még alig van, lehet barnulni a tavaszi napfényben :)

img_2376.JPGHajnalpírlepke, ebéd közben, különlegesen szép szárnymintázattal

img_2383.JPGTavaszi lednek - gyönyörű színével vidám színfolt a barna avarban

img_2388.JPGKilátás az Egerlátóról a szarvaskői völgyre és a Bükk hegyeire

img_2410.JPGSzarvaskő előtt az út egy legelő mellett kanyarog le a völgybe

img_2416.JPGLassan megérkezünk Szarvaskőre - az árnyékaink is :) Hmmm.....az erdő szelleme előttünk jár :)



img_2433.JPGSzarvaskőnél

img_2444.JPGSzarvaskőn már igazi húsvéti hangulatot találtunk :)


img_2449.JPGVidám, húsvéti hangulatúak lettek Szarvaskő utcái. 

img_2451.JPGA szarvaskői várhegy, mely a következő túránk kiindulópontja lesz.

 Szép, emlékezetes koranyárias tavaszi túra volt. 

Melo Magdolna,  Kíváncsi Túrázó

2017.04.01.

 

Tavaszi kéktúra meglepetésekkel

Pomológia, Rákóczi, Werbőczi, nünüke



 Egy napsütéses, csípősen hűvös tavaszi reggelen 11 kéktúrázó - egy barátom szóhasználatával élve: kékező - várakozott Felsőpetényben a buszmegállóban. Gyorsan kiderült, hogy mindannyian ugyanazt a megoldást választottuk az Országos Kéktúra Romhány és Felsőpetény közötti szakaszának a megtételére: az autóinkat Felsőpetényben hagytuk, onnan reggel autóbusszal Bánkra mentünk, ott pedig átszállunk a Romhány felé menő járatra. 

Nem mindig könnyű az Országos Kéktúra egyes szakaszait megtervezni, időnként sokat töprengünk, hogy miként lehet megoldani, hogy a napi túraútvonal megtétele után hogyan, mivel jutunk vissza az autóhoz, vagy egyáltalán hogyan jutunk haza? A kis falvakban ugyanis nem sűrűn vannak járatok, vonat- és autóbusz menetrendeket böngészünk folyamatosan.

Azt gondoltuk, hogy ezen az útszakaszon - mivel közel van a lakóhelyünkhöz - nem érnek minket nagy meglepetések, de kellemesen csalódtunk, sok mindenre rácsodálkoztunk.

img_1674.JPG

Romhány, az 1795-ben épült híd a Lókos-patak felett

Nagyon szép Nepomuki Szent János szobor díszíti, ez a cseh szent hazánkban is a hidak védőszentje, Nógrádban sok helyen lehet látni szobrát a régi hidaknál. Már a XVIII. század elején is állt ugyanitt egy fahíd, egyes történeti források szerint Rákóczi kuruc serege azon a fahídon keresztül kelt át 1710-ben. Romhánynál zajlott ugyanis 1710. január 22-én a Rákóczi szabadságharc utolsó nagy csatája. A csatában a labancok embervesztesége háromszoros volt, mégis a kuruc csapatok visszavonulásával végződött, ezért a történészek nagy része döntetlen csataként minősíti. 

img_1694.JPGBereczki Máté pomológus emlékműve Romhányban

Az útvonal emellett az emlékmű mellett halad el, melyen csodálkozva olvastam ezt a kifejezést: pomológia. Biztosan van, akinek ez ismerős, én azonban még sosem hallottam. Persze az emlékmű melletti tájékoztató táblán lévő ismertetőről megtudhattam, hogy a pomológia a gyümölcstermő fákkal és cserjékkel foglalkozó tudományág, a gyümölcsismeret tana, aki pedig mindezt műveli, ő a pomológus. Bereczki Máté pedig a hazai gyümölcstermesztés, gyümölcsnemesítés ősatyja, akinek nagyon nehéz volt az életútja.

Az ő élete azt is bizonyítja, hogy nehéz körülmények között nevelkedve, hatalmas önszorgalommal is lehet híres tudós valaki, ha a tehetség erős akarattal párosul. Az édesapja kőfaragó volt, Bereczki Máté kisgyermekként otthon tanult, a falu népiskolájába csak 11 évesen került, de már ott kitűnt a tudásával, így beíratták a váci gimnáziumba, majd Pesten tanult jogot és 1848-ban letette az ügyvédi vizsgát. Mindezt úgy tudta elérni, hogy a szűkös anyagi lehetőségei miatt magántanítványokat vállalt, ebből fedezte tanulása költségeit. Pesten barátságot kötött Petőfivel, Jókaival, Vasvári Pállal. 1848. március 15-én ott volt a Nemzeti Múzeumnál és Táncsics kiszabadításánál is, majd a pesti szabadcsapat tagjaként több ütközetben is részt vett. A szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült, barátai, ismerősei rejtegették. 1857-ben részesült közkegyelemben. Munkaadója birtokán, Mezőkovácsházán kezdett el pomológiával foglalkozni. Autodidakta módon akkora szakértelemre és gyakorlatra tett szert, hogy munkásságának híre volt egész Európában, de még a tengerentúlon is. Közel 1200 fajt telepített és határozott meg fő művében, a Gyümölcsészeti vázlatokban, melyben először ő írja le a sokak által ismert jonatan almafajtát is. 

img_1701.JPGA Romhányból kivezető, jól járható gyalogút

img_1703.JPGVisszatekintve, Romhány látképe

img_1709.JPGÖrömmel találtuk ezt az újonnan kialakított kellemes pihenőt és esőbeállót Romhány közelében. De jó lenne, ha több ilyen lenne a kéktúra útvonala mentén!

img_1721.JPGItt a tavasz, mint azt az ibolyák is bizonyítják. Sokkal jobb a hangulata egy túrázónak, ha virágos erdőben sétálhat :)

img_1734.JPGEnyhén emelkedik az út a Romhányi-hegyre

img_1739.JPG

Szép tölgyesben sétálni tavaszi napsütésben: testnek, léleknek felüdülés. Itt a jelzés egy különleges ikerfára került.

img_1741.JPGPiros csészegomba. Korhadó ágakon terem az erdőkben, ehető, de annyira szép, hogy én sajnálnám megenni.

img_1742.JPG

A Romhányi-hegy oldalában - ilyen szép útvonalon órákig járnék :) 

img_1749.JPGA Romhányi-hegyről levisz az út, persze aztán felfelé emelkedik.

img_1764.JPGNa, ilyen "sztrádához" nem vagyok hozzászokva! :) Frissen, egyenesre legyalult gyalogút az erdő közepében, alig akartam hinni a szememnek!

img_1775.JPGNünüke

Az egyik legérdekesebb életet élő bogár. Néhány éve láttam először a Börzsönyben, de ezen az útvonalon rengeteggel lehetett találkozni. Mintha mindannyian azonos időpontra kaptak volna meghívót, lépten-nyomon nünükék kerültek az utunkba. Minden egyes példány, amelyet meglátunk, nagyon különleges életutat járt be. A nőstény tavasszal a párosodás után - ja, igen, a hím itt is elpusztul a feladata elvégeztével - laza talajba ún. bölcsőt ás, abba rakja a petéket. A lárvák 4-6 hét múlva kikelnek, felmásznak egy virágra, és ott várakoznak egy vadméhre. Amint a szállítójárműként funkcionáló vadméh megérkezik, a nünüke lárva belekapaszkodik és beviteti magát a méhfészekbe. Ott berendezkedik egy lépsejtben, felfalja az ott lévő méhlárvát, majd a továbbiakban mézzel táplálkozik. Hamarosan "hamis" bábbá alakulva elhagyja a méhsejtet, majd beássa magát a talajba, ahol valódi bábbá alakulva telel át. Tavasszal már kifejlődött, ivarérett nünüke kerülhet így a szemünk elé. Ne érintsük meg, mert mérgező váladékot bocsát ki, mely az emberek bőrén hólyagosodást okoz! Biztosan nem volt könnyű a nünükééknek a szaporodásuknak és a fennmaradásuknak ezt a bonyolult módját "kitalálniuk", de ezek szerint bevált a módszer, mert évmilliók óta működik náluk. 

 

img_1810.JPGEgy vadászház a Romhányi-hegyen, előtte néhány régi asztal és pad, melyeknél meg lehet pihenni

img_1817.JPGMeredeken lejtő út vezet le a Romhányi-hegyről Alsópeténybe

img_1838.JPGEzen a szakaszon sok jelzőtáblával lehet találkozni

img_1834.JPG

 Alsópetény XV. századi temploma és a különálló barokk harangtorony, mellette az 1791-ben épített Werbőczy-gúla.

Werbőczy István a hagyomány szerint Alsópetényben írta 1504 és 1514 között a Hármaskönyvet /Tripartitumot/ ,mely 1848-ig a a nemesség bibliája volt, hiszen ebben írta le a nemesség jogait: személyes szabadság, királyi bíróság alá tartozás, adómentesség, ellenállási jog. Hmmm..........az adómentességnek manapság is sokan örülnének. II.Ulászló jóváhagyta a művet, de nem került rá királyi pecsét,  a király 1516-ban történt halála után Werbőczy a munkáját 1517-ben Bécsben saját költségén nyomtatta ki. A pecsét hiánya ellenére a Hármaskönyvet más jogszabálygyűjtemény hiányában alkalmazni kezdték a bíróságokon, és a későbbiekben mint szokásjog érvényesült.

Mivel a Tripartitum elkészültekor 1514-et írtak a Dózsa-féle parasztfelkelés miatti elrettentésül Werbőczy az utolsó pillanatban beleillesztette ez országgyűlés jobbágyellenes határozatait.

Ezzel a jobbágyságot századokra olyan szolgaságra vetette amely példa nélkül áll egész Európában. “Hogy árulásuk emléke időleges maradékaira is átmenjen, és hogy minden ember megtudja: mekkora bűntény az urak ellen fellázadni, ennek utána az ebben az országban bárhol lakó összes parasztok hűtlenségi vétkük miatt, amely szerint egyik helyről a másikra költözhetnek, elveszítvén, az ő földesuraiknak föltétlen és örökös szolgaság alá legyenek vetve.” “A királyi felség - az előbb említett parasztárulás örök emlékére püspökké vagy érsekké senkit se tegyen, aki paraszti nemből származott”

A Tripartitum azt is rögzíti, hogy minden paraszt heti egy nap ingyenmunkával tartozik a földesúrnak, s ha fegyvert találnak nála, kiherélik, második alkalommal pedig kivégzik. Részletesen felsorolja azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a jobbágyság teljesíteni köteles pénzben, termékben, munkában. 

Werbőczy nagy jogász és nagy tudós volt, de nagyot vétett azzal, hogy a nép nagy részét, a parasztságot évszázadokra szerencsétlenné tette. Furcsa érzés volt ezek között a dombok között gyalogolni, ahol ilyen gondolatok fogalmazódtak meg egy nemes jogtudós fejében.

img_1846.JPGAlsópetényben az Országos Kéktúra bélyegzője a falu közepén található hirdetőtáblán van elhelyezve

img_1863.JPGAlsópetény határában rackajuhok fogadtak

img_1868.JPGEgy fenyves mellett vezet az út Felsőpetény felé

img_1874.JPGFelsőpetény felé, jellegzetes cserháti dombok, legelők között kanyargó út

img_1878.JPGFelsőpetényhez közeledve, már látszódott a templomtorony

Induláskor nem tettünk kitérőt Romhányban a Török-Mogyorófához, ezt az utunk végén pótoltuk. Ez a több, mint 300 éves, 25 méter magas fa valóban nagyszerű látvány. Az egyik legenda szerint Rákóczit a száműzetése idején Rodostóban meglátogatta egy volt katonája, akinek a fejedelem egy  török mogyorófa cserjét adott, hogy ültesse el Romhányban az 1710. január 22-i csata emlékére. Történetek szerint a fát a katona nem a csata helyszínén ültette el, hanem egy távolabb eső dombon. Egy másik legenda szerint Rákóczi a csatát arról a dombról irányította, ahol a török mogyorófa áll.

Nem tudom, hogy melyik történet az igazi, de az biztos, hogy a fa lenyűgöző, a kilátás pazar a Börzsöny hegyei felé. Nekünk szerencsénk volt, mert egy olyan naplementét kaptunk ajándékba, amelyet a természet ragyogó, harsány színekkel festett az égre.

img_1902.JPGRákóczi török mogyorófája

img_1943.JPGAlkony a török mogyorófánál

img_1949.JPGA túránk jutalma egy pompázatos színekkel festett naplemente a Börzsöny felett

2017.03.25. 

Melo Magdolna

Kíváncsi Túrázó, akinek a kíváncsisága erősebb a tériszonyánál

 

 

Igen, ez vagyok én, mert szeretek túrázni és eközben sok mindenre kíváncsi vagyok.

A tájra, a növényekre, az állatokra, az adott vidék történelmi múltjára, a jelenére, az ott élő emberekre, a szokásaikra, felsorolni is nehéz, hogy mi mindenre.

Sok mindent láttam, tapasztaltam a túrázással eltöltött évek alatt, ezért azt gondoltam, hogy ezeket az élményeimet és a kíváncsiságom okán szerzett ismereteimet szívesen megosztom másokkal is, hátha valakinek szintén megjön a kedve a természetjáráshoz.

A túrázás számomra nemcsak elfoglaltság, hanem életforma is, mely már több évtizede fokozatosan vált hétvégi időtöltésből szenvedéllyé. A túrázások közben olyan sok szépet tapasztaltam, hogy azt szerettem volna megörökíteni, így egyre fontosabb lett számomra a fotózás is.

g_sienica-volgy_a_lengyel_tatraban.JPG

 Gasienica völgy a Lengyel-Tátrában

fekete-to_czarny_staw_g_sienicowy_1620_m.JPG

 Fekete-tó /Czarmy Staw/ 1620 méteren, a Lengyel-Tátrában 


Miért szeretek túrázni?

Amikor felveszem a hátizsákomat és belépek egy erdőbe, valami megváltozik bennem.

Végtelen nyugalom tölt el, csak a természetre és az útra gondolok. Menetközben rácsodálkozom a körülöttem lévő táj, az élővilág szépségére, ami lehet, hogy valamilyen különleges sziklaképződmény, egy hegyvonulat, egy színes pillangó, egy érdekes bogár, egy virág.

szadeloi_volgy_szlovakiaban.JPG

A Szádelői völgy a Felvidéken

az_osz_is_tartogat_csodakat.JPG

Az ősz is tartogat csodákat

A több évtizedes túrázás megtanított arra, hogy végtelenül tiszteljem a természetet, melyet nem meghódítani akarok, hanem megismerni.

Figyelni és megismerni. A figyelés közben jöttem rá, hogy mennyi mindent nem tudok a körülöttem lévő növényekről, állatokról. Folyamatosan új élmények érnek, gazdagodom általuk, feltöltődöm.

d.JPG

A Dera-patak szurdokvölgye Pilisszentkereszt közelében a Kéktúra egyik legszebb szakasza

ez_a_gimszarvas_unoborju_a_pilisben_setalt_velem_szemben_kektura_utvonalan_dobogoko_es_pilisszentlaszlo_kozott.JPG

Egy gímszarvas ünőborjú a Pilisben sétált velem szemben a Kéktúra útvonalán, Dobogókő és Pilisszentlászló között 

2 éve határoztam el, hogy végigjárom az Országos Kéktúra útvonalát, ami 1160 km, Írottkő és Hollóháza között vezet végig az ország tájain.

Mivel korábban is sokat túráztam, a túrázással kapcsolatban széleskörű tapasztalataim voltak, sokfelé jártam már, de ennek a kiírásnak a teljesítése új élményekkel gazdagította az életemet. Minden túraszakasz megkezdése előtt tanulmányozom az útvonal történelmi és tájképi nevezetességeit és ezek ismeretében indulok neki. Így olyan helyeken is jártam, amelyek nem tartoznak a népszerű, sokak által járt útonalakhoz, mégis mindegyik úton értek meglepetések, újdonságok. Magyarország szépséges tájait gyalogosan lehet igazán megismerni.

img_1876.JPG

Ágasvár felé a Mátrában, az Országos Kéktúra útvonala 

holloko_varat_is_erinti_az_orszagos_kektura.JPG

Hollókő várát is érinti az Országos Kéktúra

Mivel a Kéktúra útvonala lakott településeket is érint, így az ott élő emberek, az épített környezet is megismerhető.

Nagyon élvezem ezt a megismerési folyamatot, és mivel az útvonal több mint fele hátra van, még van lehetőségem az ismereteim bővítésére.kektura_belyegzohely_a_pilisben_a_sikarosi_erdeszhaznal_ezen_a_turan_2_alkalommal_kaptunk_zivatart_es_egy_folyova_duzzadt_patakon_is_at_kellett_vergodnunk-_ez_latszik_is_az_oltozekemen.JPGKéktúra bélyegzőhely a Pilisben, a Sikárosi Erdészháznál. Ezen a túrán 2 alkalommal kaptunk zivatart, és egy folyóvá duzzadt patakon is át kellett vergődnünk- ez látszik is az öltözékemen.

a_magas-tatra_szaggatott_sziklaszirtjei.JPGA Magas-Tátra szaggatott sziklaszirtjei

 

Régóta túrázom a Magas-Tátrában, minden évszakban. Kezdetben csak az alacsonyabban lévő túraútvonalakat jártam – tériszonyom van -, de aztán legyőztem a félelmeimet és előbb a 2000-es méteres hegycsúcsokra másztam fel, majd a Kriván 2494 méteres csúcsára is felmentem. Nem volt könnyű, de felejthetetlen, életreszóló élmény volt számomra.

a_krivanon_2494_meteren.JPGA Krivánon, 2494 méteren /Magas-Tátra/

ez_is_egy_kekkel_jelzett_utvonal_de_a_magas-tatraban_utban_a_zbojnicka_menedekhaz_fele.JPGEz is egy kékkel jelzett útvonal, de a Magas-Tátrában, útban a Zbojnicka menedékház felé.

Persze vannak a túrázásnak nehézségei, hiszen lehet az erdőben sár, lehet erős napsütés, szúnyog, meglephet zivatar, cipelni kell a hátizsákot, a nap végére már nehéz lépkedni, de ezek leküzdése csak növeli az élményeket.

lengyel_tatra_ko_cielisko-volgy.JPGLengyel Tátra, Kościelisko-völgy

Csodálatos dolog teljesíteni egy általunk kitűzött célt a nehézségek leküzdésével.

A túrázások során sok mindent megtudtam saját magamról is. Ez a tevékenység megtanít a fegyelemre, a kitartásra, a türelemre, az alázatra.

jellegzetes_tatrai_utvonal_utban_a_zabie_pleso_fele.JPG

 Jellegzetes tátrai útvonal - útban a Zabie Pleso felé

A túrázásaim alkalmával rendszeresen fotózom. Igyekszem átadni, láttatni a fényképeim által azokat az élményeimet, amelyek rám is hatással voltak.

Remélem, hogy a fotóimon keresztül mások érdeklődését is fel tudom kelteni a természet csodái iránt és egyre többen kapnak kedvet a túrázáshoz, a természetjáráshoz.

“A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.” Buddha

Járjunk hát az úton!

szivarvany_a_felvideken.JPGSzivárvány a Felvidéken

Mindenkinek jó túrázást kívánok!

Melo Magdolna, aki még nagyon sok mindenre kíváncsi