Kíváncsi Túrázó

Legendák völgyében

A Szádelői-völgy, a Felvidék vadregényes csodája

2017. július 20. - Indulj el egy úton

Gömör - régebben, amikor ezt hallottam, akkor mindig a Mátyás király Gömörben című mese, monda jutott eszembe, amelyben az igazságosztó királyunk kivitte a meredek szőlőhegyre a gömöri nagyurakat és megkapáltatta ott őket, mivel azok semmibe vették a szőlőt művelő parasztok munkáját és nem akartak a koccintani az egészségükre.

Hej, Mátyás király!

Az utóbbi években sokat jártam a Gömör-Tornai Karszt vidéken és nem győzöm csodálni ezt a vadregényes, legendákkal teli tájat, így most már a Gömör szó hallatán a táj természeti szépségeire is gondolok.

A legutóbbi hétvégén a Szádelői völgyben túráztunk, immár 4. alkalommal. Ez a völgy és a fennsík annyira különleges, minden évszakban más szépségét mutatja meg.

Szádelő /Zadiel/ község - és az itt kezdődő Szádelői völgy - Rozsnyó és Kassa között található, Rozsnyótól keletre 30 km-re, Kassától nyugatra 42 km-re. Már távolról lenyűgöző látványt nyújt, nem csoda, hogy az itt élő népek az évszázadok alatt különböző történeteket találtak ki a keletkezésével kapcsolatban. Az itteni barlangok már az ősember számára is kiváló rejtekhelyet nyújtottak, a bronzkorban és a korai vaskorban pedig védett telep volt a Szádelői fennsíkon.

A legendák szerint Dengezik herceg - Attila hun király fia - szárnyas lováról itt zuhant alá a mélybe, amikor a gótok üldözték. Testvére, Ellák herceg talált rá Dengezik holttestére és a völgy egyik barlangjában temettette el a kincseivel együtt, a barlang nyílása elé hatalmas sziklát helyeztek el, ez a Ravatal szikla. Ellák herceg a népével együtt letelepedett a völgy bejáratánál, a mai Szádelő község helyén. Egy éjszaka a pásztorok lovak nyerítésére és csákányok hangjára ébredtek. Sírrablók próbálták megszerezni a hun kincseket, de reggelre bezárult mögöttük a völgy, mind odavesztek.

600 év telt el, amikor is Szent László király a kunok elől menekülve erre a fennsíkra érkezett. Már majdnem utolérték az üldözői, mikor a földön egy vesszőt pillantott meg. Hirtelen felkapta, megcsapta vele maga mögött a földet, mire az hatalmas recsegéssel, ropogással kettéhasadt. A király üldözői a túlsó részen maradtak, így menekült meg a szent király és így keletkezett az óriási szurdokvölgy.

IV. Béla királyunk is errefelé menekült 1241-ben a tatárok elől a vesztes muhi csata után. A környékbeli falvak népei segítettek a királynak és kíséretének a völgy barlangjaiban elrejtőzni. A Szádelői-völgy egyik barlangját azóta is Király-barlangnak, egyik forrását pedig Király-kútnak nevezik.  A hálás király aztán az őt segítő falvakat királyi kiváltságokban részesítette.  A Király-barlangban valóban találtak a XI-XIII. századból származó tárgyakat.

Azt nem tudom, hogy a sokféle elrejtett kincset megtalálták-e az erre járó kincsvadászok, de azt tudom, hogy a Szádelői-völgy önmagában egy olyan kincs, aminek a megtekintésére érdemes egy napot rászánni.

img_1320.JPGA tanösvény Szádelő település szélén, az ott kialakított parkolóból indul, a parkolóban egy büfé is működik.

A tanösvény bejárható körtúraként is, akkor a teljes távolság 9 km. Az útvonal első szakasza, a völgyben könnyen járható aszfaltút, ezért kisgyermekes családok is szívesen látogatják, a hossza kb. 3 km. Végig a sebesen és hangosan siető Szár-patak mellett haladunk. Az út két oldalán lévő sziklafalak magassága néhol eléri a 300 métert is, a völgy szélessége változó, a legkeskenyebb részen csak 10 méteres.

Az utunk melletti hatalmas mészkősziklák, az út menti lombos fák, a hangosan rohanó patak gondoskodnak arról, hogy itt a legnagyobb kánikulában is kellemes hőmérsékleten gyalogolhassunk. 

A völgy egész hosszában óriási hófehér mészkősziklák változatos alakzataiban gyönyörködhetünk, már ha bírja a nyakunk a folyamatos felfelé nézegetést. :) 

img_1502.JPGA Szádelői-völgy a fennsík tetejéről szemlélve. Szédítő és elbűvölően szép a mély szakadékok, változatos sziklaformák látványa.
img_1260.JPGA Szádelői-völgy tanösvény áttekintő térképe 

A térképen a pirossal jelzett hely a parkoló , utána 7 állomáson találunk ismertető táblákat, mely a völgy és fennsík történetét, kialakulását, növény- és állatvilágát ismerteti. A 4. állomásnál kanyarodik fel meredeken az útvonal a fennsíkra, az 5. és a 6. állomás a leglátványosabb hely, mert onnan lehet rálátni felülről a völgyre.

Aki a körutat választja, az számoljon azzal, hogy a 7. állomás után rendkívül meredeken, cikkcakkban megy lefelé a falu irányába az útvonal. 2 évvel ezelőtt mi azon mentünk le, ami az akkori túranapot megelőző egész éjjeli eső után még különösen izgalmas volt, mivel a mészkövek rendkívül csúsztak. Így most mi inkább hosszabban gyalogoltunk és ugyanazon az úton mentünk vissza a parkolóhoz, amin felmentünk a fennsíkra. Ez így távolságban több volt, mert 12 km-t gyalogoltunk, de sokkal kényelmesebb és időben nem veszítettünk semmit. De aki szereti a kihívásokat, az nyugodtan válassza a faluba lemenő meredek útvonalat, garantáltan izgalmas útja lesz! :)

img_1729.JPG

A tanösvény hossza 9 km - amennyiben a körtúrát választjuk, és a meredek útvonalon cikkcakkozunk le a faluba -, a szintkülönbség 460 méter. Közepesen nehéz túra - a cikkcakkos lemenetel miatt -, a megtételéhez szükséges időtartam kb. 3,5 - 4 óra, de ez persze attól is függ, hogy mennyi ideig nézelődünk, vagy pihenünk az egyes kilátópontoknál. 

img_1280.JPGJól járható erdei aszfaltút, árnyékot adó fák, hűs patak img_1287.JPGA völgyben, az út mindkét oldalán változatos formájú sziklaalakzatokat csodálhatunk.

img_1316.JPGEz a hely a sziklamászók egyik kedvelt célpontja - nekik biztosan nincsen tériszonyuk :)img_1329.JPGSziklakapuk között sétálunk img_1356.JPGEz egy igazán szép és romantikus útvonal  img_1377.JPGNa, igen, egy ilyen mesebeli szépségű völgyben még a lapulevelek is óriássá nőnek - én mindenesetre elférek alattuk :)img_1381.JPGA völgy végében találunk egy esőbeállót is, ami nagyon jól jön akkor, ha éppen elkap minket az eső.

Ha egyenesen megyünk tovább, akkor egy tisztásra érkezünk, ahol egy turistaházat találunk. Ott mindig van valamilyen meleg étel, innivaló. Amennyiben csak a völgytúrát választjuk, akkor egy laza sétával innen visszatérhetünk a parkolóba.img_1387.JPGAmennyiben azt választjuk, hogy felmegyünk a fennsíkra, akkor a völgy végében lévő kis fahídon átmenve az utunk élesen jobbra fog kanyarodni és meredeken gyalogolunk majd felfelé.img_1395.JPGNagyon szép erdőben, bár meredeken emelkedő erdei úton jutunk fel a Szádelői fennsíkra.img_1401.JPGNa skale /A Sziklán/ - 670 méterre felérkezve és kissé lihegve az emelkedők után, jobbra fordulva kövessük a kék jelzést! :)img_1407.JPGA Szádelői-völgy, ahogyan a fennsíkra felérkezve megpillantjuk - ez a csodálatos látvány a fáradozásunk jutalma. A völgy közepe táján látható a 105 méter magas Cukorsüveg szikla.img_1421.JPGA kilátópontnál jó egy kicsit megpihenni és elnézni a tájat.img_1443.JPGA 105 méter magas Cukorsüveg szikla - a sziklamászók kedvence

img_1500.JPGMi kihagytuk a sziklamászást, csak gyönyörködtünk a fennsík és a völgy látványában. A tanösvény 5. állomása.img_1468.JPGVadmajoranna és fehérpettyes álcsüngőlepke
img_1265.JPGKéküstökű csormolya - nemcsak a kinézete, hanem a neve is különleges :) A neve állítólag onnan ered, hogy a kenyérgabona közé keveredő magja megfeketíti a kenyeret: csorm, csorom = korm, korom. Huncut egy növény, mert a termésének alakja sokmagvú toktermés, mely a hangyák bábjához hasonlít, így a hangyák elhurcolják, hozzájárulva így a növény elszaporodásához.

A fennsíkon a mészkőfennsíkokra jellemző növény- és állatvilágot figyelhetünk meg. A völgyben a levegő hűvösebb, nedvesebb, ezért itt a hidegkedvelő fajok, a fennsíkon magasabb a hőmérséklet, itt a melegkedvelő fajok telepedtek meg. Ez a jelenség a növényvilági inverzió, emiatt a különlegesség miatt az UNESCO a Szádelői-völgyet is felvette az "Ember és bioszféra" programjába.img_1525.JPGÚtban a fennsíkon óriási bükkfák között, a  következő kilátópont felé.

A fennsíkon a fák nagy részét a lakosság évszázadokkal ezelőtt kivágta, hogy legelőket alakíthassanak ki. Az intenzív legeltetés miatt a vékony termőréteg lepusztult és a felszínre került a sziklás altalaj, kialakultak a fennsíkra oly jellemző karrmezők.img_1537.JPGA tanösvény 6. állomása, itt lehet elmenni Áj faluba a zöld jelzésen, ha valaki azt az útvonalat választja.img_1541.JPGA vaskor erődítmény máig megmaradt falrészleténél

Karrmezőn keresztül jutunk a vaskorszaki 110 ha-os alapterületű erődítmény ma is látható maradványához. Az északi falból megmaradt egy 900 méteres hosszúságú szakasz, melynek a szélessége általában 8 méter, a magassága pedig - még ennyi idő elteltével is - 3 méteres.img_1548.JPGA vaskori erődítmény falmaradványai a térképen img_1551.JPGNapfényes, hangulatos erdőn vezet át az út a következő kilátóponthoz.
img_1553.JPGNem könnyű a karrmezőn járni.  img_1609.JPGA 2. kilátópont még látványosabb, mint az első, innen teljes hosszában áttekinthető a szurdokvölgy.img_1612.JPGA Cukorsüveg sziklán ismét egy hegymászó, 105 méter szakadék van alatta.img_1638.JPGA Szádelői-völgy

A szurdokvölgy létrejöttét a Szár-pataknak köszönheti, amely az évmilliók alatt különböző üregeket, vájatokat vágott a mészkőhegy belsejébe. Ezek a földalatti üregek kiszélesedtek, majd egy idő után beszakadtak. Ez a folyamat még napjainkban is tart.

img_1302.JPGA szurdokvölgy kialakulásának szemléletes ábrázolása - olyan lyukacsos a hegy belseje, mintha egy ementáli sajt lenne.

img_1659.JPGLátványos, hatalmas leszakadások

img_1677_1.JPGA visszafelé vezető úton a fennsík tetején - a lemenő nap fényei bearanyozták a fennsík rétjeit.img_1522.JPGCitromsármány - "Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján" /Weöres Sándor/img_1641.JPGTüzes tarkalepke img_1687.JPGSzemölcsevő szöcske nősténye - régen tényleg használták a szemölcs irtására.img_1700.JPGA fennsík rétjének - számomra - legszebb virága :)img_1712.JPGMezei tücsök - sok volt a réten, a "zenéjüket" hallgatva sétáltunk le a rétről.

Végezetül egy kis kedvcsináló az őszi Szádelői-völgyhöz. 2 évvel ezelőtt egy esős októberi napon jártunk itt és akkor egy egészen más hangulatú tájat találtunk, nekem az is nagyon tetszett.

img_1442.JPGAz első kilátóhely októberben, amikor a felhő letelepedett a völgyre, így még titokzatosabbá téve azt.img_1479.JPGTüzes színekben izzanak a fennsík fái ősszel.img_1490.JPGA 2. kilátóhelyről ilyen a völgy októberben.

Aki idejön - bármelyik évszakban érkezik -, az nem fog csalódni, páratlan élményben lesz része. Megtapasztalta ezt Kazincy Ferenc is, aki így írt az itteni útjáról:

 „A vidék itt gyönyörű; való honja a beteg szívnek s csüggedt szerelemnek. Iszonyú szirtmasszák emelkednek az ég felé s agg fejek minden percben öszveomlással rettegtet." Kazinczy Ferenc, Torna, jún. 3.

Jó kirándulást, jó túrázást! 

 

 

Élvezetes sajtos lepény

 Nagyon szeretek jót, finomat, ízleteset enni még túrázáskor is.

Sőt, szerintem akkor még fontosabb, hogy kicsit kényeztessük magunkat a hegymászás, a hosszas gyaloglás fáradalmaiért cserében! :)

Ezért is találtam ki az egyik hegyvidéki túrám előestéjén ezt a könnyen elkészíthető, de finom lepényt, ami az összetevők miatt nem száraz, kellően fűszeres, harmonikus ízvilágú, élvezetes beleharapni.

Hogyan készítettem?

Hozzávalók a tésztához:

- 20 dkg teljes kiőrlésű liszt

- 1 db tojás

- 10 dkg vaj

- csipetnyi só

- kb. 1 ek víz

Hozzávalók a töltelékhez:

- 25 dkg sajt, ez ízlés szerint bármilyen lehet, én tettem bele füstölt sajtot is

- 1 db nagyobb vöröshagyma

- kevés zsiradék a hagyma sütéséhez

- 4 db nagyméretű paradicsom, a kisméretűekből ennél több

- 3 db tojás

- 4 gerezd fokhagyma

- 3 dkg vaj

- 1 dl tejföl

- 1 dl tej

- kakukkfű, reszelt szerecsendió, só, bors - ízlés szerinti mennyiségben

Legelőször bekapcsoltam a sütőt, hogy a tészta már a forró környezetbe kerülhessen, majd összegyúrtam a tésztához valókat, ehhez a vajat kissé meglangyosítottam.

Kerek formára kinyújtottam a tésztát, majd a vajjal kikent kerámia pitesütő formába beleterítettem és a forró sütőbe tettem, hogy 10 percre elősüssem. 

Amíg a tészta sült, addig elkészítettem a tölteléket. A hagymát apró darabokra vágtam és egy kevés zsiradékon megpároltam.

Felszeleteltem a paradicsomot, lereszeltem a sajtokat, a 3 db tojást elkevertem a fűszerekkel, belereszeltem a fokhagymagerezdeket is.

Az elősütött tésztát kivettem a sütőből, ráraktam a szeletelt paradicsomokat, megszórtam a reszelt sajtokkal, rátettem a megsült hagymát, ráöntöttem a fűszeres tojásos keveréket és a tetejére még rámorzsoltam a kb. 3 dkg vajat - 5 szelet paradicsomot díszítésül a tetejére helyeztem -,  majd visszatettem a forró sütőbe és kb. 30 percig sütöttem. 

A sütési idő változhat az összetevőktől, így nézzünk rá a lepényre a sülés közben! 

Nagyon jó érzés volt a hátizsákból kivenni és a hegy tetején megenni ezt a finomságot, így bátran ajánlom az elkészítését! 

Persze, akár otthon is el lehet fogyasztani  egy nagy adag salátával, vagy bármilyen körettel ebédre, de önmagában lehet egy vacsora főszereplője is.

Jó sütést, jó túrázást, jó étvágyat kívánok!

img_0374.JPGÉlvezetes sajtos lepény, ebéd a  Felvidéken, a Vepor hegységben.

img_0246.JPGAz éppen megsült lepény, csodálatos volt már az illata is :)

Beléptünk Csontváry festményébe

 

csontvary_kosztka_tivadar_nagy_tarpatak_volgye_a_tatraban.jpgCsontváry Kosztka Tivadar: A Nagy Tarpatak a Tátrában, 1904-1905

Nagyon szeretem Csontváry festményeit és nagyon szeretem a Magas-Tátrát.

Legutóbbi tátrai túránk során jutott eszembe, hogy vajon honnan festhette Csontváry ezt az egyik legmonumentálisabb művét, mely nemcsak méreteiben hatalmas - 236 x 400 cm -, hanem a festő egyik legdrámaibb műve. 

Maga Csontváry segített a hely megtalálásában, mivel így ír erről az egyik visszaemlékezésében:

"...A nyarat a Magas-Tátrában töltöttem, fenyvesillat, szamóca, málna, áfonya körében. Búzaföldeken a pacsirta hangját, a csalitban a fülemüle dallamát hallgattam, fent a magasban a sasokat fütyülve, vonulni láttam. Hajnalban nap nap után a lángoló Kárpátokat figyeltem, s a Tarajkán, a Szilágyi Dezső emléknél állapodtam meg. Innen gyönyörködtem a nagy tarpataki vízesésben, a Lomnici csúcs és társainak büszkeségében; a közép ormon lévő eleven sziklák világítása és a mélységnek kifejezhetetlen távlata hatott rám". 

Hmmm...., évtizedek óta járunk a Tátrába túrázni, de nem emlékeztem ott Szilágyi Dezső emlékműre. A neten kutakodva aztán kiderült, az Ótátrafüred feletti  Tarajkára - szlovákul Hrebienok - felvezető út felső szakaszán, az utolsó nagy kanyarulatban látható. Meg is találtuk, de ma már nem emlékmű, hanem kilátótorony. 

1904. augusztus 8-án avatták fel Szilágyi Dezső, volt igazságügyi miniszter emlékére, aki a tátrai turizmus nagy pártfogója és népszerűsítője volt. Az 1280 méteren álló toronyból valóban csodálatos kilátás nyílik a Nagytarpataki és a  Kistarpataki völgyre, a Lomnici hegycsúcsra, a Nagyszalóki csúcsra, a Tarpatakra és a Tarpatak vízeséseire. Az emlékmű oldalán egy dombormű volt Szilágyi arcképével, de ezt és a rajta lévő emléktáblát a II. világháború után eltávolították. 

Felmentünk a régi Szilágyi kilátóba, amelyből a kilátás most is káprázatos, hiszen a Csontváry által ábrázolt hegyek, völgyek, vízesések most is ugyanott vannak, mint 100 évvel ezelőtt. Igaz, az 1900-as évek első évtizedeiben nagymértékű erdőtelepítések indultak be a Tátrában, így mi az azóta megnőtt fenyők miatt kevesebbet láthattunk erről a pontról a vízesésekből. Az utóbbi években viszont sajnos több alkalommal is súlyos viharok pusztították a Tátra erdőségeit, így a vízesések egy része távolabbról is látható.

img_8221.JPGA Szilágyi kilátóból elénk táruló látvány: bal oldali részen a Nagy-Tarpatak völgye, a jobb oldali völgy a Kis-Tarpatak völgye, bal szélen most  Bilik menedékház épülete látható és középtájon a fák között áttűnnek a Tar-pataki vízesések is.

szilagyi_emlek.jpg

A Szilágyi kilátó /forrás: MKE 1905. évi évkönyvének képmelléklete/

img_8174.JPGA Szilágyi Dezső emlékkilátó ma is áll, de a domborműnek csak a helye látható. Furcsa érzés volt ugyanonnan nézelődni, ahonnan 1904-ben Csontváry is megcsodálta a Tátra szépségeit.

img_8229.JPGA Tarpataki fürdő /1887-ben épült, 1927-ben leégett/

Számunkra rejtély volt a festmény bal oldali részén lévő kastélyszerű épület, olyan ugyanis most nem látható arrafelé. Már azzal kezdtem megvádolni Csontváry-t, hogy csak hangulati elemként festett oda egy romantikus épületet, hogy ellensúlyozza a festmény erős drámaiságát, hiszen arrafelé most csak a Bilik menedékház van - szlovákul Bilikova chata. A Bilik közelében ért a nagy meglepetés, amikor megláttunk egy tájékoztató táblát, amin egy Csontváry korabeli fürdő épületét ismertették. Ezt a fürdőt látta a Szilágyi kilátóból Csontváry és ezt festette rá a képre - magamban sűrűn kértem bocsánatot a nagy festőtől!

img_8337.JPGA Nagy /Vel'ky/ vízesés

A Nagy Tar-patak és a Kis Tar-patak a Reiner kunyhóhoz közel egyesül és a nagy szintkülönbségek miatt látványos vízeséseket alkotva hangosan zuhog lefelé. 

img_8343.JPGHóolvadás és eső után hatalmas víztömeg zúdul le a Tar-patakban - Nagy vízesés

img_8377.JPGA Nagy vízesés - ez látható a festményen

sdc18626.JPGAz Óriási /Obrovsky/ vízesés

img_8601.JPGAz Óriási vízesés távolról

img_8306.JPGA Hosszú vízesés /Dlhy vodppád/

img_8287.JPGA Hosszú vízesés szikláinál - erősen kapaszkodom az oszlopba, hatalmas robajjal, félelmetesen zúg a patak a sziklákon :)

img_8449.JPGJéghideg és kristálytiszta a Tar-patak vize

img_8468.JPGVáratlanul egy szarvas bukkant fel a Tar-pataknál, hatalmas örömmel, csendben figyeltük. Ő is élénken figyelt, mert közben más túrázók, fotósok is megérkeztek, majd átgázolt a sebesen zúgó patakon és eltűnt a szemünk előtt az erdő sűrűjében.

Mi most júniusban jártunk a Magas-Tátrában, ekkor itt még nem terem a "szamóca, málna, áfonya", amiről Csontváry lelkesen ír, de már van sok szép virág, ezekből mutatok néhányat:

img_8445.JPG

img_8641.JPG

 

img_8592.JPG

terkep.gifA Tarajka /Hrebeinok/ és környéke a térképen

Csontváry az orvosai tanácsára - az 1879-es nagy szegedi árvíz utáni meghűlése miatt - gyógykezelésre látogatott el először a Magas-Tátrába.

Erről ő maga így ír 1908-ban, a Városligeti Iparcsarnokban Rendezett képkiállítása katalógusában:

"...jött a szegedi árvíz katasztrófája s nekem az egyetemi hallgatók élén ott kellett lennem, ahonnan alapos meghüléssel tértem vissza, úgy hogy nehezemre esett az írás és olvasás.

Az orvosok hosszabb pihenést ajánlottak, így jutottam a Tátrába..."

Már 1881-ben írt az első tátrai élményeiről:

"...ha már az ecset is oly hűséggel szolgálna, mint a rajzón a kezemben, akkor tán első teendőmnek ismerném a magas Tátrát virradatkor - amikor is néha-néha gyönyörű rózsaszínbe tűnnek fel, s ilyenkor a sziklacsoport valóban dísze hazánknak - lefesteni." 

1902, 1903 évek nyarait is a Tátrában töltötte:  „…kiszépítem az első rajzot, a Tarajkáról nézve a nagy vízesést; háttérben az összes ormokkal s a kiálló sziklákkal, de az egyméteres rajz nem elégített ki”. Ekkor még ezt állapította meg:  „…a nagy, monumentális feladatra még gyenge voltam”.

1904-ben érzett elég erőt arra, hogy elkészítse az évtizedek óta tervezett nagy művet, amelyet 1905. szeptemberében be is mutatott a nagyközönségnek a városligeti Iparcsarnokban.

Csontváry alig változtatott azon a látványon, amelyet a Szilágyi Dezső kilátóból oly sokszor megcsodált. Az elé táruló kép szerkezetén csupán annyit módosított, amivel a hangsúlyokat felerősítette, de a valósághoz ragaszkodott.

Aki a Magas-Tátrában jár, az látogasson el a Tarajkára és az onnan nem messze lévő Szilágyi kilátóhoz, a kilátóból pedig csodálja meg az eléje táruló csodálatos látványt úgy, amint azt Csontváry is tette több, mint 100 évvel ezelőtt. Na, igen és szenteljünk ott néhány gondolatot a zseniális festőnknek is! 

 

 

 

Az én fekete aranyam - az eperfa

"Feketén bólingat az eperfa lombja"

img_8818.JPGAz eperfa és a termése, a faeper. Folyamatosan érik, így néhány hétig szedhető a termése.

Szeretem az eperfát, pontosabban a termését, a faepret, amit sok helyen szedernek, faszedernek mondanak.

Férjem szüleinek az udvarán állt régen egy hatalmas eperfa, én ott találkoztam vele először és azonnal beleszerettem ebbe a lédús, édes gyümölcsbe, mely a nyári melegben kéretlenül ontotta a termését.

Kéretlenül, mert igénytelen fa volt, nem kellett soha metszeni, permetezni, csak leszedni a gyümölcsöt. Az udvaron totyogó kacsák is alig várták, hogy az eperfa fekete gyümölcse megérjen és lepotyogjon, azonnal rohantak oda és kapkodták is fel a földről. Nem is voltak hajlandók addig mást enni, amíg tartott az eperből, szinte fanatikusan kóvályogtak a fa alatt tőle. Lehet, hogy egy idő után megerjedt és enyhén alkoholmámorosak lettek a szárnyasok? :) Aztán az a fa is arra a sorsra jutott, mint sok falusi porta udvarán álló társa, elöregedett és kivágták, a helyére pedig már nem ültettek másik fát.

Így hosszú ideig nem találkoztam ezzel a számomra kedves gyümölccsel. A múlt évben egyik tavaszi túrám során egy erdei tisztáson megpillantottam azt a hatalmas fát, amelyhez közelebb érve olyan örömöt éltem meg, mint az aranyásók, amikor aranyrögre akadnak, ugyanis a talált szép fám egy fekete eperfa volt!

Még zöldek voltak rajta a termések, de végre találtam egy igazi eperfát. Alig vártam, hogy nyár legyen, mentem is a tisztásra és szedtem és ettem a régóta nélkülözött finomságot.

Idén már rutinosan készültem az érésre - tudtam, hogy mikor kell meglátogatnom - szedtem is belőle annyit, hogy a mélyhűtőnk felét most az eper foglalja el, jut belőle majd még a karácsonyi asztalra is. :)

A termést nagyon könnyű begyűjteni, mert az érett szemek a legkisebb érintésre is lepotyognak. Na, itt jön az egyetlen nehézség, mivel ahová lepotyog, azt lilára színezi, így olyan ruhát vegyünk fel, amit nem sajnálunk, ha megfogja az eper.  Szedés közben a kezünk is lilás színű lesz, de ruha kimosható, a kezünk pedig megmosható.

img_8808.JPGAz én fekete aranyam, a faeper.

img_8835.JPGFestőnövény, szedés közben szép színe lett a kezemnek :) 

img_7252.JPGFekete eperfa, az én aranybányám 

Nézzük meg, hogy hová állunk szüretelés közben a fa alatt! Én az elmélyült gyümölcsszedés közben éppen egy hangyaboly tetejére álltam és így eljártam közben az indiántáncot is! :)

img_7262.JPGKonkurencia, de megfértünk egymás mellett, helyesebben szólva, egymás alatt. A harkály fent és lent szedtem a termést.

img_8798.JPGFaeper eldorádó - már csak arra várakoznak, hogy a mélyhűtőbe kerüljenek.

img_8854.JPGAz én kedvencem: túrókrémmel, málnával vegyesen elkészítve, ez egy könnyű, finom nyári desszert.

Mindenkinek jó túrázást, jó "kincskeresést"! 

 

 

 

 

 

Töltöttke - főpróba a Magas-Tátrában

 

Töltöttke, a marokra fogható túrós lepény

sdc18758.JPGTöltöttke - és a perec változat - a Magas-Tátrában Dorka lányom kezében, 2350 méteren a Vöröstorony-hágónál.

 

img_7923.JPGTöltöttke, közelről

Hegymászásra készülődtünk, így valami olyan elemózsián gondolkodtam, ami jól szállítható a hátizsákban, a pihenők közben könnyen kézbe vehető.

Így találtam ki ezt a töltött lepényt, amit Dorka lányom nevezett el Töltöttkének.

Töltöttke beváltotta a hozzá fűzött reményeket, remekül szerepelt. Finom volt, csillapította az éhséget, energiát adott a hegymászáshoz.

 Hozzávalók a tésztához:

50 dkg teljeskiőrlésű liszt

7 g szárított élesztő /1 tasak/

2 ek méz

2 ek libazsír

1 kk só

2 dl tej

A töltelékhez: sajtkrém vagy reszelt sajt

A tetejére, a kenéshez: 1 tojássárgája, kevés tejjel higítva

Hogyan készítettem?

A tészta hozzávalóit összekevertem egy tálban és egységes tésztává gyúrtam. Nagyon jól, könnyen összegyúrható, kellemes dolgozni vele. Ezután a tálat letakartam konyharuhával és meleg takarót terítettem rá, kelni, pihenni hagytam 1 órán keresztül. 

Miután szépen megkelt a tésztám, kiborítottam a lisztezett gyúrótáblára és kb. fél cm vastagságúra kinyújtottam. Nagyméretű pogácsaszaggatóval – 10cm átmérőjű – kiszaggattam, de lehet használni bármilyen hasonló átmérőjű tárgyat ehhez a művelethez.

A kerek lapocskák egyik oldalára tettem egy teáskanálnyi tölteléket, ráhajtottam a tészta másik felét, majd a széleket villával összenyomtam, ez adja a mintázatát is. A tetejét mgekentem felvert tojássárgájával, amit egy kevés tejjel higítottam.

Tepsibe raktam a kis töltöttkéket és a tetejüket megszurkáltam egy villával, nehogy kirepedjenek sütés közben a keletkező gőztől. Előmelegített sütőben 15 perc alatt meg is sültek.

img_7808.JPGÖsszegyúrva az alapanyagok, pihenésre készül a tészta. Relaxálásnak is remek dolog ennek a tésztának az összeállítása, annyira kellemes volt vele dolgozni, szinte masszírozta a kezemet :)

img_7814.JPGKészülnek a kerek lapocskák. A tészta kimaradt részeiből keskeny rudakat sodortam, perec formára hajtottam, megszórtam magvakkal - napraforgó, szezámmag, mák - és kisütöttem. 

img_7822.JPGMegsülve, még a tepsiben. Itt még nem is sejtik, hogy milyen nagy útra szánom őket, hol lesz a főpróbájuk! 

Mivel a főpróba jól sikerült, elhatároztam, hogy gyakran repertoárra tűzöm a Töltöttkét. Persze, hogy ne unjuk meg, mindig más tölteléket fogok alkalmazni, például párolt gombát, káposztát, padlizsánkrémet.

Mindenkinek jó sütést, jó túrázást kívánok! 

 

 

 

Együnk zöldet a zöldben!

 Mángoldos pite 

img_7126.JPG

 Egyik kedvenc túrázós elemózsiám ez a pite. Gyorsan elkészíthető, finom, laktató. 

A töltelék sokféleképpen variálható, de én legjobban a mángoldos változatot szeretem.

Hozzávalók a tésztához

  • 200 g teljeskiőrlésű liszt
  • 1 db tojás
  • 4 g élesztő /instant/
  • 1 dl langyos víz
  • 1 tk méz
  • 1 kk só
  • 1 evőkanálnyi libazsír, vagy olivaolaj

Hozzávalók a töltelékhez:

  • 2 nagy maroknyi friss mángoldlevél /ennek hiányában friss, vagy mirelit spenótlevél/
  • 1 db vöröshagyma /én most az újhagyma szárát használtam fel, egészen más ízt ad a tölteléknek/
  • 1 evőkanál libazsír, vagy olivaolaj
  • 1 csipetnyi só, őrölt bors, reszelt szerecsendió
  • 2 db tojás
  • 150 g Cottage Cheese, vagy 150 g túró
  • 50 g reszelt sajt
  • 1 ek tejföl, vagy kefír

 

Hogyan készítettem?

  1. Legelőször a tölteléket készítettem el, hogy legyen ideje kihűlni, amíg összegyúrom a tésztát. Megpároltam a hagymát /én jelen esetben az újhagyma szárát/ a mángolddal és a fűszerekkel együtt a libazsíron.
  1. Közben bekapcsoltam a sütőt, hogy a pite a forró sütőbe kerülhessen.
  2. A párolt mángoldhoz hozzátettem a 2 egész tojást, a Cottage Cheese-t, sajtot, tejfölt.
  3. Összegyúrtam a tészta hozzávalót, kinyújtottam kerek formára és a kizsírozott piteformába helyeztem. Megszórtam zsemlemorzsával - nálam ez is teljeskiőrlésű változat, de meg lehet szórni búzakorpával is - a tésztát, majd egyenletesen elterítettem rajta a tölteléket és az egészet a forró sütőbe tettem.
  4. 25 perc alatt készre sült, vittem is magammal egy szeletet a zöldbe.

Nekem ma szerencsém is volt, mert a fotózás után, amint éppen eszegettem a "fotóalanyt", kiúszott elém egy teljes vadkacsa család! 

img_7037.JPGVáratlanul bukkantak fel és beúsztak a képbe 

Mindenkinek jó étvágyat, jó túrázást, hasonlóan szép élményeket kívánok!

img_7117.JPG

A tésztát úgy helyezzük a pitesütő formába, hogy annak az oldalára is jusson belőle, akkor ilyen szépen tudjuk a töltelékkel együtt megsütni. 

img_6970.JPG

 Sütés közben - 180 fokon, kb. 25 percig sütöttem.

img_6975.JPGMegsülve, még egészben, aztán mint a tortát, úgy szeleteltem fel.

img_7244.JPGA mángold 

A mángoldot sokan nem ismerik, pedig a legkönnyebben termeszthető kiskerti növény. Én kb. 10 éve vetettem a kertemben, azóta minden évben saját magától kel ki, ugyanis a megérett magok a talajra hullva tavasszal kikelnek. Nagyon igénytelen, egészen késő őszig terem, sokféle ételhez felhasználható. 

 

De jó is a tövisszúró gébicsnek! Flow-élmény a réten

A Szépség és a Szörnyeteg - a réti színtársulat előadása

 Egyik kedvenc kirándulós,  relaxálós, gondolkodós helyem az Ipoly mentén a rét, a szlovák-magyar határon.  Az Ipoly a trianoni szerződés óta határfolyó, de a táj, az élővilág erről nem vesz tudomást, a gólyák, a hollók, a vadkacsák mindig is szabadon repkedtek a határ felett, persze ők ezt teszik mindenféle ember alkotta határ esetében.

Egyik tavaszi reggeli túrám alkalmával egy tövisszúró gébicset figyeltem meg, amint élénken repkedett a bokor ágain. Miközben őt figyeltem, akkor vettem észre, hogy valaki az éjjel rózsaszín és sárga festékkel hatalmas csíkokat festett a rétre. Kivirágzott ugyanis a réti kakukkszegfű és a réti boglárka, ettől olyan lett a rét, mint egy hatalmas tarka szőnyeg. A virágözönben sétálva jutott eszembe, hogy mennyi szépség van még egy ilyen kis réten is. Az emberek hedonista módon hajszolják az egyre nagyobb látványosságokat, az attrakciókat, ezek kedvéért ezer kilométereket utaznak a boldogság, az öröm után vágyakozva, aztán persze egyre különlegesebb élményekre vágynak, de egy idő után már nem lesz hová utazni a Földön, mert már nem lehet tovább fokozni az élmények hatását.

Pedig csak ki kellene menni egy kicsit akár egy rétre, erdőbe, tópartra és egy órát csak szemlélni kellene a természetet. Akkor észre lehet venni azokat a kisebb és nagyobb csodákat, amelyek körülvesznek minket egy ilyen tájban, hiszen a természet harmóniában éli a maga életét évmilliók óta - feltéve, ha az ember nem avatkozik bele durván ebbe a harmóniába.

Menjünk hát ki a szabadba, hogy minél gyakrabban legyen flow-élményünk, vagy egyszerűen csak vegyük észre benne a szépet, az érdekeset és örüljünk ennek!

Most megmutatom, hogy a sétám alkalmával én mit láttam a körülöttem lévő flórából és faunából, melyek számomra aznapra biztosították a flow-élményt.

img_4546.JPGTövisszúró gébics

A tövisszúró gébics flow-élménye folyamatos. Tavasszal megérkezik Afrikából, hozzákezd a fészekrakáshoz, kikölti a fiókáit, eteti őket, gondozza, majd ősszel ismét visszarepül Afrikába, a téli szálláshelyére, hogy aztán a következő év tavaszán ismét újrakezdje a folyamatot. Közben pedig élvezheti a nap sugarait, láthatja a táj változásait, éli az életét és nem töpreng a nehézségein, hiszen csak része a természetnek. 

Persze, lehet, hogy a hím tövisszúró gébicsnek is fő néha a feje, amikor sokáig nem talál megfelelő fészkelőhelyet. Annak kiválasztása ugyanis a hím feladata, a tojó csak azt fogadja el, oda építi a fészkét, amit alkalmasnak talál a család szaporításához. A tojókat ismerve, ez nem lehet egyszerű feladat egy hímnemű számára! A fészket aztán a tojó építi, de az anyagok összehordásában a hím is segédkezik. 5-7 fiókát nevelnek fel, a tojásokon csak a tojó ül, de a fiókákat közösen etetik.

Tövisszúró gébics - nevüket onnan kapták, hogy ha több rovart zsákmányolnak, mint amennyit elfogyasztanának, akkor a felesleget a környező ágak tüskéire szúrják rá, ott raktározzák. 

img_4762.JPGA rét, egy kis tavacska, ha szemlélődve figyeljük, akkor felfedi a titkait, nekünk pedig lecsendesíti az elménket.

img_5418.JPGEz a gólya olyan erősen koncentrált a giliszták és a békák felkutatására, hogy még azt sem vette észre, hogy mennyire közel mentem hozzá.img_4727.JPGA csíkosra festett rét. 

img_5630.JPGNem tudom, hogy melyikünk lepődött meg jobban, az őz vagy én? Persze az őz amilyen gyorsan kibukkant a magas fű közül, olyan gyorsan be is futott a fák közé. 

img_4726.JPGA fák és a bokrok sávjánál van az Ipoly folyó. A réti kakukkszegfű és a réti boglárka csíkosra festette a rétet. 

img_4705.JPGRéti kakukkszegfű

img_5513.JPGNagy tarkalepke

img_4784.JPGRozsdás csuk - itt éppen énekel - szintén Afrikából érkezett a rétre

img_5562.JPGFémzöld szitakötő

img_4962.JPGRéti boglárka - sárgára "festette" a rétet

img_4691.JPGKözönséges boglárkalepke - a kedvenc lepkém, nem is értem, miért kapta a "közönséges" nevet!?

img_5650.JPGA mocsárvilág hercegnője - virágkáka

img_4899.JPGKis tavi béka - a hangja messzire elhallatszik.

img_4888.JPGMocsári nőszirom

img_4855.JPGNagy tányércsiga - én nagyon meglepődtem a látványától, bármelyik hollywoodi rémfilmben felléphetne.

img_5493.JPGSávos szitakötő

img_5583.JPGFehér tollasmoly - angyalszárnyakkal ajándékozta meg a természet.

img_4761.JPGDíszes légivadász - védett szitakötő fajta

img_4731.JPGFekete nadálytő

img_5553.JPGFekete nadálytő - fehér változatban

img_5594.JPGErdei busalepke - látogatóban járt a réten 

img_4673.JPGBoglárkalepke

img_4455.JPGTövisszúró gébics 

"Kint lenni a szabadban, emberekkel beszélgetni, az állataimmal lenni... Mindenkivel jól elbeszélgetek – a növényekkel, a madarakkal, a virágokkal és az állatokkal. A természetben sosem vagy egyedül; látod, ahogy a világ minden egyes nappal növekszik és fejlődik. Tisztának és boldognak érzed magad, csak az a rossz, amikor elfáradsz és haza kell menned. Még ha sokat kell dolgoznod, akkor is nagyon szép." - így összegzi az életének értelmét, a boldogságának az okát egy idős olasz nő Csikszentmihályi Mihály Áramlat c. könyvében. Kell ennél több?

"A természet mindig tökéletes és soha nem szegi meg törvényét." - Leonardo da Vinci

Vigyünk haza magunkkal valamit azokból az élményekből, amit a természetben átéltünk! 
Mindenkinek jó túrázást, szép élményeket kívánok!

A druidák nyomában, Pogányváron

Druidát akartam látni.

Na jó, tudom, hogy kb. 2000 - 2500 évvel ezelőtt éltek itt a vidékünkön a kelták, de legalább azt szerettem volna látni, hogy hol éltek, mit láttak, hiszen csak az épített környezet változott az eltelt évszázadokban, a táj ellenben ugyanaz maradt.

Pogányvár - ez egy 578 méter magas hegy Nógrád és Gömör megye határán, a szlovákiai Óbást /Stará Bašta/ falu közelében. Itt találták meg a La Téne-i kultura korából származó kelta település nyomait, a települést védő kősánc maradványait.

Megértem a keltákat, hogy ezt a helyet választották lakóhelyüknek. Amikor felértem a Pogányvár tetejére, lélegzetelállító látvány fogadott, hatalmas távolságra lehet ellátni. A sziklák tetejéről a Bükk, a Mátra hegyvonulatai, a Karancs, a Medves vidéke látható.

Nyilván, a druidák választották ki a település helyének ezt a hegyet, mely a Cseres hegység legépebben megmaradt lávatakarója. Sok mindent tudtak a druidák, akik papok, tanácsadók, tanítók és döntőbírák voltak, ők tartották össze a kelta társadalmat. Ők fogták össze a világot, titkos szertartásokat és áldozatokat mutattak be. Ennek a papi kasztnak a tagjai 20 éven át tanultak a rejtélyekről és a hagyományról, a varázslatról és a költészetről. Tölgyfaligetekben végezték a szertartásokat, engesztelték isteneiket, és jósolták meg a jövendőt. Pogányvárnál hatalmas tölgyfákat találtunk, a terület tényleg ligetes hatású, nem volt nehéz elképzelni ott a szertartást végző kelta papokat.

A kelták Európa legtitokzatosabb ősi népe, eredetüket, sorsukat és hitvilágukat is rejtély övezi. Ez a nép sokat küzdött az életben maradásért ősi ellenségükkel, a Római Birodalommal szemben.

A kelták világa tele volt jóindulatú szellemekkel és démoni erőkkel, több száz istenük volt, mégsem építettek bazilikákat és templomokat. Az ő katedrálisuk a természet volt. Túlviláguk a földi lét meghosszabbítása volt, számukra nem létezett határ a természetes és a természetfeletti világ között.  Szemükben a természet minden megnyilvánulása vallásos jelentőséggel bírt.

Druidát ugyan nem láttam, de láttam egy csodálatosan szép vidéket, melynek meglátogatását bátran ajánlom. Pogányvár-hegy /szlovákul: Pohanský hrad/ Óbástról közelíthető meg a legrövidebb úton, egy tanösvény vezet fel a fennsíkra.  A falu központjában már tájékoztató tábla jelzi a hegy felé vezető utat, majd a faluból kiérve a tanösvény meredeken emelkedik a hegynek felfelé. 5 tájékoztató tábla van kihelyezve, melyek a hegy növény- és állatvilágát, a geológiai jellemzőit ismertetik. A tanösvény végénél a piros jelzésű túraútvonalra kell térni, melyről a piros háromszög jelzésű út vezet a hegy leglátványosabb szikláihoz.

img_5182.JPGA Pogányvár sziklacsúcsa


img_5234.JPGAz Ördög János szikla

A különleges formájú sziklaképződményekhez a nép mindig kitalált valamilyen történetet. A néphit szerint ennek a fennsíknak a bizarr formájú szikláit a keresztény hódítók elől bujdosó pogányok faragták ki és azokat bálványként imádták. Egy óbásti lakos, Bial Ferenc így emlékezik vissza: 

"Fejét” állítólag egy környékbeli lakos robbantotta le: „... Még gyerekkoromban pipa is vót a szájába. Azt kőből kifaragták a pogányok... Osztán vót itt egy ilyen bolondos ember, pásztorkodott ott, hát bottal leütötte azt a pipáját. Aztán másik megint vót, az meg kondás vót ott, meg ilyen kőfaragó vót, az hozzájutott ezekhez a lőszerekhez. Akkor a nyaka körül ő kötött, nem tudom, hány dinamitot, és akkor azt begyújtotta, és az levitte a fejét. De annak a feje, mit mondjak, volt olyan egy köbméteres forma, de gömbölyűbe...” /Részlet a BNP által kiadott Tájban élő eredetmondák című kiadványból/ 

img_5186.JPGA hegycsúcsot jelölő piros háromszög és a kilátás a Medves felé 

img_5173_1.JPGLélegzetelállító a látvány, látni lehet a Bükk, a Mátra hegyvonulatait, még a Kékestető is látható. 

 

img_5215.JPGPihenő a csúcsra felérveimg_5223.JPGLehet, hogy mégis találtam egy druidát? 

img_5277.JPGEbéd az 5 millió éves sziklákon. Lehet, hogy a kelták éppen ezeken a sziklákon az áldozati szertartásaikat folytatták? Esetleg éppen az emberáldozataikat mutatták be az isteneiknek? Hiszen már az ókorban elterjedt az a nézet, miszerint a kelták embereket áldoztak fel az isteneik számára.

 

img_5237.JPGLávatakaró

5 millió évvel ezelőtt a Cseres hegységben, Fülek és Ajnácskő térségében vulkáni tevékenység vette kezdetét, a tűzhányókból láva lövellt ki, gyakran több kilométeres távolságra is. A Pogányvár területén 600 x 900 méteres lávatakaró jött létre, melynek vastagsága helyenként a 30 métert is eléri. A kiömlő láva kitöltötte a mélyedéseket, így a hegység központi részén boltozatos forma alakult ki, mely 300 méterre kiemelkedett. A kiemelkedés hatására a bazaltrétegek külső szélei megtöredeztek és elmozdultak, lefelé csúsztak a lejtőn. Sziklás szurdokok és látványos sziklaszirtek keletkeztek, melyek szétesésével kőtengerek jöttek létre. Így keletkeztek itt a barlangok is.

Pogányvár barlangjaihoz több kincsmonda is kapcsolódik. Találtak itt állítólag kádakba, hordókba rejtett kincseket, még aranyborjút is. Egy ajnácskői molnárlegény állítólag a Pogányvár nyugati oldalán talált egy kincsekkel teli vaskoporsót. Volt, akit emberi nyelven megszólaló béka vezetett a kincsekhez. Hmmm..., vajon mit ehetett, vagy ihatott az, aki beszélni hallotta a békát?

Persze azért mindenkit óvok attól, hogy nekifogjon a barlangokban és a hasadékokban a kincskereséshez, mert ez nem egy veszélytelen foglalkozás, hiszen a legendák arról is szólnak, hogy volt, aki mögött bezáródott a barlang nyílása és örökre a barlangban maradt. 

img_5284.JPGEzt a látványt órákig lehetne csodálni.

img_5270.JPGKözönséges szurokszegfű - szereti a sziklákat. 

img_5161.JPGNehéz volt itt hagyni a Pogányvár szikláit, a fantasztikus kilátást.

img_5008.JPGÓbást faluból kiérve ez az érdekes formájú tájékoztató tábla jelzi a tanösvény kezdetét. Emellett kell elindulni a hegyre felfelé.

img_5022.JPGA Tanösvény elég meredeken emelkedik felfelé, ez nyáron azt jelenti, hogy aznap már nem kell külön szaunába menni. 

img_5060.JPGAz egyik pihenőnél monumentális méretű tölgyfa ad árnyékot. 

img_5071.JPGNa, igen, a hegy teteje felé közeledve az útvonal egyre meredekebb és a talaj is kövessé válik.

img_5092.JPGA Tanösvényen, a 4. tájékoztató tábla közelében van egy forrás, mely állítólag télen sem fagy be, ezért "tengerszemnek" is nevezik.

A kelták hite szerint a forrásokban is szellemek laktak, őket ajándékokkal kell kiengesztelni.

img_5108.JPGA kelta sánc, nyáron, a fák és a növények által benőve nehezebben kivehető, ősszel és télen jobban látható.

img_5131.JPGA hegy tetején több túraútvonal is találkozik. 

A jelzőtábla közelében ugrott fel tőlem kb. 10 méterre egy őz, persze mire elővettem a fényképezőgépemet, már 3 ugrással az erdő fái között volt.

img_5159.JPGA piros háromszöggel jelzett keskeny gyalogút vezet a hegy csúcsára

img_5134.JPGKőtenger a Pogányvár északi részén.

img_5145.JPGA kelták biztosan valamilyen szellemet láttak volna ebben a fában is, mely szinte "ráfolyik" a sziklára.

img_5336.JPGTaranis, a mennydörgés kelta istene lepett meg minket, amint éppen leértünk a hegyről. Amint beértünk a faluba, esővel öntözte a termést, ahogyan az egy valamirevaló kelta istenségtől el is várható.

Varázslatos, rejtelmes, lenyűgöző a Pogányvár környéke.

Várat ne keressünk itt, de felejthetetlen élményben lesz részünk, ha észrevesszük az erdő nyugalmát, a hatalmas tölgyfákat, a sziklákat kedvelő ritka virágokat, a bizarr sziklaformákat, a lenyűgöző kilátást és hagyunk magunknak időt arra, hogy gondolatban visszamenjünk ennek a vidéknek a távoli múltjába.

Almás-túrós halmok, vulkáni kúpok között

Túrázáskor is jó, ha kényeztetjük magunkat néhány finomsággal.

img_3747_1.JPGAlmás-túrós halmok - háttérben a somoskői vár, mely egy vulkáni kúpra épült a 13. században, mellette a Sátoros hegy andezittömbje. /Magyar-szlovák országhatár szlovákiai oldalán/

Nagyon szeretem ezt az egyszerű süteményt, mert gyorsan el lehet készíteni, nem kell gyúrni, variálható a rendelkezésre álló alapanyagok szerint, jól érzi magát a hátizsákban, kibírja a melegben való túrázást is.

Mi is kell hozzá?

- 1 bögre teljes kiőrlésű liszt

- 1/4 bögre kukoricaliszt

- 25 dkg túró

- 4 db nagyméretű alma, durvára lereszelve

- 2 teáskanál méz

- 10 dkg vaj

- 1 csipetnyi só

- 1 teáskanál sütőpor

- 1 db tojássárgája

- 1 kk őrölt fahéj

- 1/4 kk őrölt szegfűszeg

- aszalt áfonya, mazsola vagy bármilyen aszalt gyümölcs

- lehet még hozzátenni darabokra tördelt étcsokoládét is

Hogyan készítem?

Legelőször lereszelem az almákat, majd bekapcsolom a sütőt 180 fokra, hogy melegen fogadhassa a süteményeket.

Egy nagyobb keverőtálba belerakom az összes hozzávalót, utoljára teszem hozzájuk a reszelt almát.

Sütőpapírt terítek egy tepsire és evőkanállal halmokat rakok rá a tésztából. Kis távolságot hagyok közöttük, mert sütés közben kissé megnő a térfogatuk. 

Most már csak beteszem az előmelegített sütőbe és kb. 15 perc alatt megsütöm.

Közben azért néha rájuk nézek és ellenőrzöm a sütés folyamatát.

Már sütés közben is fantasztikus az illata, így alig várom, hogy megkóstolhassam! 

img_3554.JPGMegsülve

img_3734.JPGBedobozolva, hátizsákból kivéve

Jó sütést, jó étvágyat, jó túrázást!

 

 

Időutazás a Petőfi sétányon

Petőfi, Balassi és a dinoszauruszok megjelenése - mindez egy séta alkalmával

 

"Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy segédszerkesztő, ki diszes hivatalába bele unván, utazni ment.

Nem titok, hát kimondom, hogy ez a segédszerkesztő én voltam."  - így kezdi Petőfi Sándor az Úti jegyzetek című írását. El is indult 1845. április 1-én a pest - eperjesi gyorsszekéren és vándorolt is a Felvidéken 3 hónapig, közben megnézett 24 várost és várat, ami nagyon szép teljesítmény, ha figyelembe vesszük a 19. század közepének közlekedési viszonyait, Petőfi egy igazi turista volt. 

A Felvidéken tett kirándulásairól az Életképek című havi folyóirat hasábjain Útirajzok címmel jelentek meg az írásai már 1845. június 5-étől kezdődően.

Innen tudhatjuk, hogy Somoskő és Salgó vidékére 1845. júniusában látogatott el a költő.

A hálás utókor az Eresztvény és Somoskő Magyar-bánya közötti egykori vasúti pálya könnyű sétával bejárható nyomvonalát Petőfi sétánynak nevezte el. 

A sétány csaknem minden pontjáról gyönyörű kilátás nyílik a két szomszédvárra, a Karancs 729 méter magas tömbjére - melyet Mikszáth Kálmán nevezett el "Palóc Olümposz"-nak - és a 660 méter magas Sátoros hegyre.

"Somoskő nem nagy vár volt, nem is nagy hegyen fekszik… de bámultam építését, mely gyönyörű öt-hat-hét-szögű kövekből van." 

"Ide Salgó egy órányira esik. Azt beszélték e faluban, hogy mikor Salgón a török volt, innen a somoskői várból oda lőttek a magyarok, s egy töröknek, ki evett, épen a kanalat lőtték ki a kezéből… mire a pogányok nyakrafőre elinaltak Salgóról, a mai napig sem tértek vissza. Hol van oly merész képzeletű költő, mint a nép?"

A sétány felett végig a Medves fennsík pereme kanyarog. 

A sétányon tett kirándulás során nemcsak a táj szépségeiben, a fantasztikus panorámában lehet gyönyörködni, hanem meg lehet ismerkedni a háborítatlan erdők, a legelők, a földtani látványosságok, a sziklák világával, lehet barangolni a történelemben és az irodalomban egyaránt.

Az útvonal nem hosszú, mindössze 2,6 km, oda-vissza is csak 5,2 km, de kiegészíthetjük Salgó vagy Somoskő várának a megtekintésével és akkor már egy egész napra való programunk is lehet.

Én a férjemmel egy napsütéses májusi délutánon jártam itt. Az út során éppen azt kezdtem mondani életem párjának, hogy hihetetlen ez a csend és nyugalom, ami most ezen a vidéken tapasztalható, de nagyon jól el tudom képzelni, hogy milyen lehetett, amikor a török seregek vonultak itt a 2 vár ellen: a gyalogság zömét alkotó janicsárok, lovas szpáhik, a török sípok, dobok hangjai. Én éppen ezt a harci zajt tanulmányoztam a lelki szemeim előtt, amikor közölte, hogy szerinte itt nagyobb "hangja" van az 1890-ben itt létesült kőbányáknak, amelyekben 1500 ember dolgozott. Valóban, erről a területről bányászták ki a jól hasadó bazaltkőzetet, melyet túlnyomórészt faragott formában útburkoló-, vagy lábazatkőként használták. Macskakő - ebben a formában jutott el a bányák kőanyaga Budapestre, Bécsbe, sőt még Párizsba is. Igen, a bányászat, a kövek elszállítása a kisvasúton, melynek a nyomvonalán gyalogoltunk, valóban hatalmas zajjal járhatott. 

Aztán másfelé, romantikusabb események felé kalandoztak el a gondolataink, hiszen erre voltak birtokai Balassi Bálintnak, valamint az Anna és Júlia verseket ihlető Losonczy Annának is.

 

img_3593.JPGSomoskő vára, a Petőfi sétány több pontjáról is jól látható.

img_3612.JPGEz a látványos fűzfa a Petőfi forrás mellett található. A korábbi években még függőleges volt a törzse, mostanra meghajolt az idők súlya alatt.

img_3611.JPGÍgy, pusztulásában is látványos az öreg fűzfa.

img_3615.JPGA csendesen csordogáló vizű Petőfi forrás, melynek vizéből Petőfi és barátai is enyhíthették szomjúságukat, amikor erre jártak. 

img_3621_1.JPGA Petőfi forrásnál meg lehet pihenni, lehet sütögetni, bográcsozni is.

img_3582.JPGHajnalpírlepke "követett" minket az út egy részén.

img_3636.JPGMegpihentünk a Petőfi forrás melletti megdőlt, hatalmas fánál.

img_3914.JPGA Petőfi sétány útvonala végig jól járható, hiszen a múlt században ez volt a kőszállító kisvasút nyomvonala. Az út menti fák a nagy melegben hűsítő árnyékot biztosítanak a kirándulóknak.

img_3599_1.JPGTavasszal sok a dolga a csuszka szülőknek. Ilyenkor rengeteg rovart, hernyót hordanak a fiókáiknak.

img_3586.JPGEső után is jól járható a sétány.


img_3644.JPGSalgó vára, mely egy időben a Balassa család birtokába került. 

"Jó, hogy vezetőt fogadtunk Somoskőről Salgóra, mert tán föl sem találtunk volna e várra. Oly rendkivüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is őrült volt oda építeni. Környékezi rengeteg erdő, bükk, cser, tölgy, s egyéb fákból. A hegy teteje óriási gránitszikla s e fölött állott a vár, melynek most már kevés maradványa van. A legmagasb fal mintegy két öles. Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt." - így írt Salgó váráról Petőfi.

"Fölmentem a hegy sziklatetejére
S letelepedtem a romok fölött.
Verőfényes nap volt, tekintetem,
Nem lelve gátot, mérföldekre szállt,
Mint börtönéből megszökött madár,
S vigan köszönté a kék messzeséget,
Hol a faluknak tornyán, a mezőknek
Juhnyájain s a patakok vizén
S mindemhol a nap fénye tündökölt." Petőfi Sándor: Salgó

 

img_3649.JPGA Karancs hegy tömbje, a Palóc Olümposz, ahogyan azt a nagy palóc, Mikszáth Kálmán elnevezte. Állítólag azért nevezte el így, mivel a Karancs is gyakran van felhőben. 

A Karancs hegy fekvő elefántra hasonlító formája a nógrádi tájon minden irányból messziről látszódik. 

„Ezen hegynek magyar nevezete Kárránts, ’s minthogy a’ róla lejövő árvíz sokszor igen nagy kárt szokott okozni azon völgyekben, mellyeken általfolyik…”  (Mocsáry Antal)

img_3656.JPGBalassi pihenő

A Balassa család 1573-ban kapta adományba a meglévő birtokai mellé Salgó várát és a hozzá tartozó uradalmat. 

Balassi Bálint igazi reneszánsz egyéniség volt, nógrádi főúr, vitéz végvári katona és a magyar nyelvű líra első, világirodalmi szintű képviselője. Egész életét az anyagi gondok, pereskedések kísérték végig. 

Anyagi gondjaitól egy jó házassággal kívánt volna megszabadulni, ezért szerette volna feleségül venni a tekintélyes vagyonnal rendelkező Losonczy Annát, akihez a Júlia és az Anna verseket írta.

Egy barátjának így írt a házassági szándékának valódi okáról: "Ha Isten segít, nagyúr leszek, ha másképpen nem megy, farkam által."

Losonczy Anna azonban óvatos asszony volt, ráadásul megtudta, hogy Balassinak Érsekújvárról ötven emberével együtt el kellett menekülnie, mert elcsábította az ottani várkapitány feleségét, így kikosarazta a költőt.

img_3679.JPGZöld:a Balassa család birtokai, piros: a Losonczy család birtokai - praktikus lett volna egy házassággal ezeket egyesíteni.

 

img_3664.JPGA Petőfi sétányról többfelé is indulhatunk túrázni.

img_3665.JPGIgazi, szép, vadregényes erdőben sétálhatunk.

img_3670.JPGErdei hangulat

img_3672.JPGTest és lélek felfrissül ilyen szép úton sétálva.

img_3676.JPGAz utunk felett a Medves látható.

A környék legnagyobb tűzhányója a Medves. Mintegy 2,3 millió évvel ezelőtti kitöréseit kiadós eső kísérték, majd ezt követően kráteréből  forró láva ömlött a felszínre. A láva megszilárdulása után bazalttakaró jött létre, mely Közép-Európa legnagyobb  - 13 négyzetkilométer - kiterjedésű bazaltplatója.

img_3685.JPGLosonczy Anna forrás. Johannes Secundus holland költő munkája, költészete nagy hatással volt Balassira, az ő mintájára vette át a Júlia nevet.

"Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy, én fejedelmem!


Júliámra hogy találék,
Örömemben így köszönék,
Térdet-fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék. "

Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne néki

img_3704.JPGMit tegyünk, ha medvével találkozunk?

Nógrád megyében, a Medves vidékén manapság több medve is él. A tájékoztató tábla szerint, ha medvével találkozunk, akkor ne akarjunk akarjunk vele szelfizni! Na, ez valahogy nem is jutott volna eszembe! 

 

img_3720.JPGTavaszi meglepetés - már messziről hallottuk a kisbárányok bégetését, aztán hamarosan meg is láttuk az út közelében a birkanyájat a sok kicsi báránnyal.


img_3723.JPGA somoskői vár, a háttérben a 660 méteres Sátoros heggyel. Balassi idejében a vár és a birtok Losonczy Anna tulajdona volt.

Somoskő vára már Szlovákia területére esik, az alatta lévő település magyar terület. A trianoni döntés a falut is az akkori Csehszlovákiához csatolta. Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak köszönhető, hogy a falu 1924-ben visszakerülhetett Magyarországhoz. A schengeni egyezmény életbe lépése óta a vár és a vár oldalában látható világhírű bazaltzuhatag a magyar oldalról is szabadon látogatható.

 

img_3783.JPGNapvirág - Helianthemum sp., kedveli a napos, sziklás élőhelyeket.

img_3796.JPGBalra a Kőtárhoz mentünk, ha a jobb oldali utat választjuk, akkor a Medves fennsíkon folytathattuk volna a túránkat.

img_3807.JPGMaradt néhány "macskakő" az egykori kőbánya mentén.

img_3828.JPGA Kőtár területe olyan, mint egy romantikus, ligetes park. 

A hajdani Magyar-bánya meddőhányóján kialakított kőparkban a környék /Nógrád/ jellegzetes kőzeteit gyűjtötték össze. A kőzettömbökhöz 1-1 ismertető tábla is tartozik. Látható itt különböző megjelenésű bazalt, bazalttufa, andezitféleségek és mészkő.

img_3831.JPGBazalt, mely a Medves anyagát alkotja.

img_3845.JPG200 millió éves mészkövek, lelőhely: Keszeg /Nógrád megye/. A dinoszauruszok ugyanekkor, kb. 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön. 

200_millio_evvel_ezelott.jpgIlyen volt a táj 200 millió évvel ezelőtt. Meleg, trópusi éghajlat, sekély tenger, megjelentek a dinoszauruszok.

img_3863.JPGUzsonna a 200 millió éves köveken. 

"Estefelé értünk vissza Vecseklőre, eltelve a nap élvezeteivel, és jól kiéhezve, minek orvossága egyébiránt készen várt bennünket Vecseklőn… Kubinyi Rudi szakácsának emberségéből; minek ismét az a rosz következése lett, hogy igen jól laktam, s ennélfogva gyötrelmes álmaim valának." - így fejezte be azt a napot Petőfi, amikor túrázott a Medves fennsíkon és meglátogatta Somoskő és Salgó várát. 

Mi okultunk Petőfi példájából és könnyű vacsorával zártuk a napot, hogy ne gyötrelmes, hanem szép álmaink legyenek.